Kijelenthetjük,hogy test-test elleni küzdelemben ma is alulmaradtam az élettel vívott csatában, még ahhoz sem volt kedvem, hogy a mutatóujjamra helyezhető gumirinocérosszal játszak az irodában. Legalja. Ha már itt tartunk elmondanám, hogy ha egy 22 éves hímnemű emberpalánta a 3-6 éves korosztály számára kifejlesztett játékok társaságában mulatja az időt, akkor az szinte minden esetben szánalmas, nekem viszont megbocsátható, mivel szellemileg nem érem el egy 22 éves szintjét, de ismertek. Mondjuk fizikailag sem, de az legalább még változhat. Erőszakkal formálom a külső adottságaimat, de szignifikáns változást az elmúlt 3 évben nem tapasztaltam, mostantól lehet, hogy nem a saját edzéstervemet kellene követni.
Hiányzik a vizipipám. 11 napja nem kerültem vele közvetlen kapcsolatba, ez elfogadhatatlan. És még 6 napig tűrnöm kell. Egyre inkább úgy érzem, hogy az én kitartásomhoz és türelmemhez képest egy tibeti szerzetes csak egy idegbeteg lámabaszógép.
a ti véleményetek: