agymax

Ki lett jól találva, hogy a jubileum alkalmával keményen aktivizáljuk magunkat és kicsit megdobjuk karakterszámlálót, hogy legyen mit olvasnotok és szidnotok. Mindketten feltettünk egymásnak 10 kérdést és azokat kell megválaszolni. Következzem most a Gyuri kérdéscsokra, amit hozzám intézett.

Gyuri: Úgy érzed az ELTE prog. mat. múlt segített az internetes karrieredben?

Lali: Ez egy nagyon jó kérdés. Van akinek bejön a progmat, van akinek nem. Van akinek jó véleménye van róla, van akinek nem. Tizenéves fejjel arra gondoltam, milyen király lenne játékokat csinálni, ezért jelentkeztem az ELTE-re. Nos, pár év után most kijelenthetem: Ha játékot akartok csinálni, akkor ne menjetek progmatra. Ha elvégzitek akkor lehettek akár rendszergazdák, esetleg OTP adminisztrációs programot kódolhattok napi 10 órát. Az igazán szerencsések akár mehetnek jobb helyekre is. 400-ból 2-3 darab ember. Hajrá! Én úgy éreztem, meghúzom a határvonalat, és nem válok zsíroshajú pizzazabálóvá, hanem máshol keresem a boldogulást. Persze a diplomáért még visszamegyek, de aktívan nem szeretnék programozással foglalkozni. Ja, hogy a kérdés nem ez volt? Hát, a blog design kialakításnál segített, amikor CSS-ben kellett bohóckodni.

Gyuri: A blogon látható írásaidból kitűnik a személyiség-fejlődésed, ahogy kis pesti suttyóból nagy pesti suttyóvá válsz. Szerinted van visszaút?

Lali: Először is, nem vagyok pesti. Ezért már jár a száz méteres faszkorbács. Amúgy van benne igazság. Még nagyobb suttyó lennék, ha a netes alteregómat nem ismerné senki és anonim oszthatnám az észt. De így is remekül működik a dolog, már csak a világ 99%-t kell meggyőznöm, hogy ők a hülyék, nem pedig én.

Gyuri: Hol rontottuk el az "Abandon all mole" nevű zenekarunk menedzselését?

Lali: Szerintem ott, hogy rajtam kívül a bandában senki nem tud semmilyen hangszeren játszani, sem pedig énekelni. De azért nyomni kell tovább, lassan összerakjuk az első számunkat, feltesszük youtube-ra, ha félresikerül a felvétel akkor a youporn-ra.

Gyuri: Miért tartasz engem a példaképednek?

Lali: Semmi különös oka nincs, csak hát szeretnék olyan hatalmas izmos testet, mint a tied. Szeretném magam én is eszméletlenre inni minden buli alkalmából, úgy, hogy a kidobók hajítsanak ki mindenhonnan, a kardigánomat hátrahagyva. Tök jó lenne, ha én is összekeverném a színeket a nyomtatón és kitörölném a dolgokat faxolás helyett. Sőt, irigyellek, hogy a céges laptopod böngészőjében a "you" beírásra a youporn ugrik fel, nem pedig a youtube. Meg még sok más miatt is te vagy a példaképem!

Gyuri: Mire vezethető vissza, hogy ahányszor együtt utazunk, valami kurvára nem stimmel?

Lali: Ezt a kérdést feltettem legutóbb Stephen Hawking közös barátunknak, és ő arra jutott, hogy a neutronok, amik áthaladnak mindkettőnk testén, nagyon megzavarodnak a hihetetlen komplexitás miatt, ez pedig előreláthatatlan kavarodásokat okoz a tér-idő szerkezetben. Mélyen elgondolkodtam ezen a magyarázaton, aztán arra jutottam, hogy inkább bénák/részegek/részegek és bénák vagyunk együtt.

Gyuri: Mikor szoksz le a dohányzásról/naplopásról?

Lali: Mivel szupereffektív munkamódszereim vannak, s mivel semmilyen feladat nem képes kihívás elé állítani, ezért a naplopásról nem tudok lemondani. Viszont a cigiről mostanában fogok, egyszer már leálltam, de aztán megláttalak az egyik rémálmomban és visszaszoktam.

Gyuri: Rajztehetséged többször bizonyítottad a blogon. Szerinted le tudnál rajzolni engem izmosan, vagy a te fantáziádnak is van határa?

Lali: A rajzstílusom egyedisége onnan ered, hogy az alapvető bénaságom mellé még az egérrel való rajzolás nehézségei is kapcsolódnak. Persze ez nem baj, hisz nincs bizarrab kreáció mint Gyuri, akinek egyik lába háromszor vastagabb, mint a másik. Megpróbáltalak elképzelni, ahogy izomtól duzzadsz, de majdnem elfolyt az agyam, ezért nemigen fogom ezt valaha is ábrázolni.

Gyuri: Hova utaznál, ha belédmarna egy vérfarkas és 24 órád lenne hátra mielőtt agyonlőnek?

Lali: Először is, elmennék egy másik lakott galxisba, ahol vérfarkasok az uralkodó faj. Mivel azonban csak 24 órám van, ez nem kivitelezhető. Ezért inkább elutaznék oda, ahol te vagy, ott széttépnélek és ördögi kacajt hallatnék. Aztán várnám, hogy lelőjenek, tudva, hogy amilyen kis buták, úgysem ezüstgolyót használnának. Úgy tennék mintha meghalnék, majd amikor elmentek, akkor felkelnék és szétmarcangolnék pár gazdag embert, és elutaznék a pénzükből a kedvenc helyeimre (régebben Indonézia, Új-Zéland, Japán kombó jött be, mára azonban Kuba, Grönland, Japán), majd végül egy másik galaxisba vérfarkas-testvéreimhez.

Gyuri:Mi az élet értelme?

Lali: Nem 42. Egy apró hiba csúszott a számításba, de sikerült kijavítanom, amikor épp egy algoritmust készítettem a fák leveleinek megszámlálására. Hogy ez szerencse volt, vagy a tehetségem? Sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre az élet értelme 43.

Gyuri: Szerinted az evolúciós fejlődés az emberi faj mely fizikai adottságát fogja felerősíteni? Mindenki ránk fog hasonlítani?

Lali: Ez két kérdés volt. A másodikra egyszerű a válasz: nem, mert nem hagyom. Az első valamivel bonyolultabb. Mivel a nyugati világban a létbiztonság magas szinten adott, ezért a természetes kiválasztódás mint olyan sajnos már nemigem működik. Tehát a rossz tulajdonságok nem fognak kihalni, ami beláthatatlan következményekkel járhat az emberi fajra. Azt is el tudom képzelni, hogy az alacsony IQ fog győzedelmeskedni, hisz lássuk be, ott több gyerek születik, ahol nem terveznek az emberek karriert, jövőt, biztonságot. Tehát el fog hülyülni a társadalom, majd ha már teljesen elhülyült, akkor újra életbe léphet a természetes szelekció, hisz nem lesznek olyan vívmányok (vagy ha lesznek is, nem tudják használni) amik megakadályoznák az idő előtti elhalálozást. Ezért újra beindulna a folyamat és újra fejlődésnek indulna az IQ, hisz az okosabbja tudna életben maradni, mígnem a társadalom megint eljut napjainkig. Ez egy jó körforgás, vajon hogy lehet megakadályozni, hogy újból és újból megtörténjen? Emléket kell hagyni a jövő nemzedékének, arról, hogy mit csináljanak másképp.