agymax

következzen egy mélyen elgondolkodtató, kissé felkavaró és még inkább röhejes beszámoló a címszereplő által mélytorokra vett hétről.

a zebrán átkelésért meghurcolt fiú számára ez a hét épp úgy indult, mint a többi: egy undormány hétfő reggel idióta hollandokkal és dupla munkával, mivel lali nyaral. ez a nap még nem sok extrém meglepetést tartogatott, az élet nevű szörny elterelő hadművelete. a kedd aztán persze lecsapott, ahogy kell, síkosító nélkül, telibe. megyek haza munkából és a postaládában találtam a hirdetések között egy kulcsot meg egy levelet; miket ki nem találnak már a marketingesek, mi a faszt akarnak rám sózni? aztán mikor elkezdtem olvasgatni a lapot, egyre inkább gyanús lett, hogy azért ez nagyon személyre szabott marketing, mivel tudták milyen laptopom és fényképezőm van... akkor koppantam először, mikor a kulcsom nem nyitotta a lakásajtót.

a kocsonyás ufotestű hollandok lecserélték a zárat, bár ekkor még nem tudtam miért. aztán koppantam ismét: elvitték az egy hónapos laptopom és a fényképezőm. na itt már elkezdett kicsit fájni, jeleztem is, hogy ne tolja ilyen mélyre, csak persze szebben komponált tanyavilági szakkifejezésekkel. kiderült a papírról, hogy a tulaj nem fizette a számlákat, így kikötötték a gázt és az áramot, plusz ha már az asztalon volt, elvitték az értékeimet. a behajtócég velem nem tárgyal, csak a tulajjal, de ha be tudom bizonyítani, hogy az enyémek a cuccok, akkor elmehetek értük maastrichtba (!) és visszakapom. örök hálám, ez igazán nagyvonalú ajánlat. de továbbra sincs áramunk és gázunk, tehát lakhatatlan a hely, a tulaj pedig elérhetetlen.

na ilyen körülmények között rendkívül felvillanyozott, hogy két napra angliába kell mennem; éjfélkor feküdtem, reggel 6kor keltem és az élmények nyomása alatt elindultam. mikor megérkeztem, a kollégám közölte, hogy a speciális nyomtatókat elhozta, amiket tesztelnünk kell, mindössze a tápkábelt és a nyomtatókábelt hagyta hollandiában... ollé, nem csak én vagyok hülye, akkor keressünk számítógépes boltokat gps-szel egy ismeretlen helyen. pár óra késéssel meg is érkeztünk a gyárba, persze említenem sem kell azt  a nüansznyi apróságot, hogy az egész cucc nem működött 4 órányi tesztelés után sem. leszarom, elmentünk vacsorázni, ha már a cég fizet; rendeltem desszertnek egy jófajta cheesecake-et, ha már ugye. persze az az egy desszert, ami már elfogyott. de ajánlott helyette a pincér egy helyi specialitást, bizonyos spotted dick-et. na mondom dick az már járt bennem elég az elmúlt két napban, ezt kihagyom.

elérkezett a mai nap (ezt csütörtökön a vonaton írom), vissza a gyárba, cucc továbbra is baszik működni. mivel a gépem f2kor indult vissza, így elhagytam a helyet már délben és kimentem a reptérre, ahol szembesítettek a ténnyel, hogy a járatomat törölték. de ne essek pánikba, mert van még egy gép f7kor. nem aggódtam, tökéletes nyugalommal vettem tudomásul, hogy ma ismét átmennek rajtam. kaptam is egy 3 eurós vouchert, ami pontosan egy kávéra elég 5 óra várakozásért cserébe. biznisz iz biznisz. southampton repterét a világ legkisebb reptereként írnám le, rendelkezik egy kávézóval, egy újságossal és egy váróteremmel. így itt megintcsak élmény volt várakozni, miközben tudtam, hogy eddig is intézhetném az energia visszajuttatását a hajlékunkba. a repülőn az 1A ülést kaptam, itt sem ültem még soha; a két stewardess meg be volt tépve, úgy röhögtek, hogy a sztenderd szövegüket nem tudták elmondani a mikrofonba. de jól néztek ki, megbocsátok.  leszálltam amszterdamban, rohanok a vonathoz, erre mi? a vonatok nem járnak boz felé, mert valami hiba van. most épp két órás kerülővel próbálok hazajutni, meglátjuk, hogy alakul...