agymax

Elérkezett a pillanat, hogy beszámoljak az izlandi túráról, közkívánatra. Gyuri is be fog számolni, az ő képei úgyis zöldebbek, bár ő ezt úgysem érzékeli. Az egész úgy kezdődött, hogy megpörgettük a földgömböt és ráböktünk, eldöntve, hogy oda megyünk ahová az ujjunk mutat. Mivel az ujjunk a Csendes-óceán közepére mutatott, inkább úgy határoztunk, hogy Izlandra megyünk, mert már úgyis melegünk volt.

Le is foglaltuk okosba a repulőjegyeket, már akkor gyanús volt, hogy a fapados annyiba kerül mint 5-ször lemenni a Kanári-szigetekre, de nem volt igazán sok alternatíva. (Értsd, heti 1 darab járat van a környékünkről Izlandra fapadossal.) Mivel egy hétig nem maradhattunk holmi munka miatt, ezért visszafelé már teljes értékű légitársaságnál kellett foglalni, ami ugye még borsosabb volt. Sebaj, majd ügyeskedünk, és olcsó szállást találunk! (nem találtunk)

Összesen 4 éjszakára mentünk, ennyi idő elég kell legyen, hogy a lényeget megnézzük (nem volt elég). Útitervet kellett már csak összedobni, és a szállásokat annak tükrében lefoglalni. Kac-kac-kac. Az élet itt is kiröhögött minket, mert Hilton árban van még a leglepukkantabb és legeldugottabb veseszeletelő hostel is. Persze kellett a kocsi is, mert azért nem olyan kis sziget ez, hogy gyalog bejárjuk. Az útikönyv ajánlotta, hogy 4x4-es terepjárót béreljünk, ha mindent meg akarunk nézni, de amikor kiderült, hogy 250 euro 1 napra egy ilyen gépjármű, akkor maradtunk inkább az alap kategoria mellett és kértünk egy kisautót. Azért nem sok olyan országba terveztem eddig nyaralást, ahol már odautazás előtt el kell verni annyi dellát, hogy könnyezni kezdjen a bal szemem. Ha már pénz, akkor itt láthatjátok az izlandiak egyik vicces fajtáját, és ez csak a papír része, a fém érméken van kis hal, nagy hal, fogyatékos hal meg egy rák is. Nagyon vicces emberek voltak akik megtervezték. Viszont parlamentjük már igen régóta van, 930 körül már megalapították, az idők folyamán főleg norvég, majd dán gyarmatként leledzett, ami nem is változott egészen 1944-ig, amikor kikiáltották a köztársaságot. Tudni érdemes még, hogy kicsivel nagyobb, mint Magyarország (103001km*km), viszont mindössze 300 ezren laknak ott, abból is 200 ezer Reykjavík környékén. 60%-a "wasteland", ahol nem igazán terem meg semmi a mohán és kitartó fűféléken kívül. Tulajdonképpen némely része egy lakatlan bolygóra hasonlít. Ennyi földrajz remélem belefért, most már villoghattok társaságban.

Este 10-kor indul a gép a rotterdami reptérről, mi ügyesen már fél kilencre ott voltunk, hogy rezzenéstelen arccal konstatálhassuk a gép mintegy 1,5 órás késését. Szuper. Mivel a feladott csomag pénzbe került volna, ezért okosan úgy hoztunk cuccot, hogy ne kellejen semmit becsekkolni. Aztán mégis kellett, mert Gyuri űrfényképezőjének az állványát nem engedték át a tájékozott biztonságiak. Én nem lepődtem meg. Meglepő fordulat volt. Végül összesen 3 óra várakozás után 11:30-kor megjött a gép, és indult a beszállás! Már az sem nagyon zavart, hogy a gép farokrészén volt egy 20x20 centis fedetlen terület, elvégre ha idáig eljött így, akkor visszafelé sem lehet nagy gond. Biztos emiatt késett, túl nagy volt a légellenállás a kis lyuk miatt. 11:55-kor már gurultunk is a kifutóra, beálltunk az aktív felszállópályára, aztán elindultunk, de nem ám egyenesen, hanem visszakanyarodva a terminál felé... A pilóta közölte, hogy bár szupergyorsak voltunk a beszállással, de épp lecsúsztunk a felszállás lehetőségéről. Ugyanis a rotterdami reptér éjfélig enged gépeket felszállni, és mi éjfél után 36 másodperccel kezdtük volna el. 36 másodperc. Komoly.

Mindenki le a gépről, vissza a terminálba, természetesen az összes reptéri alkalmazott kurvára örült, hogy hazamenés helyett ott kell maradnia miattunk. Volt egy Harry Potternek öltözött utas, aki nagyon duzzogott, meg rugdosta a fotocellás ajtót, de aztán megnyugodott. (Értsd: a biztonságiak egyszer utánamentek és csak később került elő ismét) Pár óra alatt sikerült szállodát és taxikat szerezniük (mi persze nem taxival mentünk, hanem a biztonsági őrök kisbuszával, nekünk már csak az jutott). Gondolom érzitek, hogy kicsit várni kellett míg 150 ember becsekkolt a szállodába, éjjel, amikor összesen 2 alkalmazott állt rendelkezésre. Hajnal 3-ra már ágyban is voltunk, ami tök jó, tekintve, hogy 5-kor már kelni kellett, mert 7-kor indult a gép. Másodjára sikerült, felszálltunk és elértük Izlandot. Kicsit álmos voltam.

Most akkor számoljátok ki mennyibe került ez az egész a reptérnek/légitársaságnak: Az osszes alkalmazott 3 órás túlórája, 150 ember taxiztatása, 150 ember szállodája egy elég vállalható helyen stb. Mindez 36 másodperc miatt. Elég drága mulatság, valószinű most nem túl népszerű az a légiirányító, aki ezt a döntést meghozta. Elég sokáig kell mosogatnia, hogy visszatermelje ezt a pénzt.Mindegy is, ez már mögöttünk volt, amikor reggel 8-kor (3órás a repülőút, de ott 2 órával korábban van) először szívhattuk az izlandi friss levegőt. Felvettük a kocsit, ami megint nem kis móka, mert nem a reptéren volt az irodájuk, hanem 2km-el arrébb, de pár telefonhívás árán ezt a távolságot is áthidaltuk. Meg is kaptuk a kis kocsinkat, és elindultunk kelet felé. Útközben felfigyeltünk a gépszörnyekre, amivel a helyiek és az okos turisták járnak. Na, nekünk is ilyet kellett volna bérelnünk, ha meg akarjuk nézni a vulkánokat közelről, meg a nagyobb jégbarlangokat, meg úgy a látnivalók felét. Igy jártunk. Majd legközelebb gazdagabbak leszünk.

A második, befejező részt egy külön posztban találjátok, de még ide a végére beszúrok egy képet, hogy lássátok a helyi fiatalok öltözködési szokásait. Amúgy általánosságban el lehet mondani, hogy az egész ország leragadt a 80as években, mind az épületek, a kockás abrosz, a régi Abba slágerek a rádiókból, minden arra emlékeztet.