agymax

élek. 21 évig nem szóltatok egy szót sem, most meg 2 hét után sír a szátok, hogy nem frissül a blog... na jó, elismerem, jól esik, hogy néhányatoknak ez a szellemi táplálék. csak nehogy fossatok tőle. éppen ezért ajánlott egy feles elfogyasztása olvasás előtt... sok minden történt, mióta utoljára okoskodni próbáltam itt, de talán a legfontosabb, hogy szombati, újlengyeben tett látogatásom alkalmával sokat látott barátaim jó tanácsokkal láttak el: mindenekelőtt, ha beszédmániás lakótársam ismét a wc-ig követ mondandójával, szarjak egy keményet és döfjem a szívébe... a módszer kegyetlen, de az elrettentési faktora igen magas (8-as a 10-es skálán). a többi jótanácsra nem emlékszem tisztán, csak a frissen főzött faeper- és sárgabarackpálesz zamatára.
fontos bejelentenem, hogy hajszál híján sorozatfüggő lettem, de hál'istennek lali időben visszaköltözött. megpóbált megmérgezni a szökés című megadráma 2. évadával, de a sors közbeszólt és nem tudtuk befejezni, pedig volt, hogy már izgultam is. ja, autóbérlés. ugyebár a legutóbbi opel astrát csúnyán leharcoltuk lali másodpilótával, de még visszavették. most viszont elfelejtettem foglalni, ezért csak egy autó volt raktáron, kimondom: hyundai atos. ne vedd magadra, ha erről még nincs előtted az autó ködben úszó képe, én sem ismertem előtte. leglényegesebb tulajdonságai:
anyaga: fröccsöntött műanyag, mérete: kisnövésű dél-koreai asszonyoknak szűkösen elég (a gyereket már tetőcsomagtartón kell iskolába vinni vele), hangja: centrifugából barkácsolt fűnyírórobbanómotor, menettulajdonságai: belekap a szél, kanyarban kiszámíthatatlan, egyenesben méginkább, féktávja egy uszályéval vetekszik, cd-t a hét páratlan napjain hajlandó lejátszani. mindezek ellenére egyszer vicces. persze azt hittem egy nap múlva leadhatom, de kiderült, hogy egy hétig nálam marad. kívánjatok szerencsét...
hogy lali törzsfejlődésének töretlenségét biztosítsam, megismertettem a road nevű magyar rockzenekar dallamvilágával. egy ideig kötekedett, hogy a szótagszám nem mindig stimmel, de aztán belátta, hogy ez nem matek. logisztikai könyvet is adtam neki, de erre nem vagyok annyira büszke.
azoknak, akik körmüket rágva izgultak értem, üzenem: megvan a régi borotvám (a kétpengés), nincs többé szőrszálhasogatás...

Vágjunk a közepibe. Történt hogy tegnap reggel 7 órakor, amikor éppen a másik oldalamra szoktam fordulni, valaki elkezdett csöngetni az ajtón. Ilyen még nem történt, nemcsak, hogy reggel 7-kor, de úgy egyáltalán, hozzánk nem szoktak csöngetni az emberek. Felkeltem és a télapós alsógatyámban kinyitottam az ajtót az ott várakozó 4 munkásember őszinte csodálatára. Megfordultak a fejemben a következő gondolatok: Ezek kik, akarnak mit, miért van náluk egy Hilti fúrógép? Nehezen, de sikerült uralkodnom a helyzeten és kértem időt. Kaptam. 10 percet.

Összeszedvén magamat, kiderült, ők bizony renoválni jöttek. Az is kiderült, hogy a lakótársam a postaládából a leveleket egyenesen a kukába forwardolja. Ugyanis ők küldtel pár értesítést, hogy bizony itt ma felújítás lesz. Megkérdeztem meddig tart. Azt mondta az egyik, hogy 2 óra. (Később kiderült, hogy óra helyett napot akart mondani, csak hát az iskolában ő sem a tanárra figyelt a nyelvórán.)

Oké, mondtam nekik érezzék otthon magukat, én pedig elhelyezkedtem a kanapén a nappaliban és elfoglaltam magam. (Na azért nem úgy.) Fúrás faragás hallatszik az egész házban, rezonál a koponyaalapi mirigyem, de tűrök. 1 óra tájban megszűnik a zaj, elment a brigád ebédelni. ÉS AKKOR FEDEZTEM FEL HOGY ELVITTÉK A KÁDAMAT ÉS A WC-MET!!! Na ez nem semmi, vizet is elzárták. Huha. Reggel óta tartogattam a nagymókát, és már nagyon kellett volna. De ez van. Hihetetlen tűrőképességem megmentett, valamint Gyuri, aki este átvitt magához zuhanyozni és rakni.

Ma reggel persze megint jöttek a kis harcosok pontosan 7-kor, de ma már leszartam őket, otthagytam őket dolgozni a lakásban, tudtukra adva, hogy csak 1 kulcs van, az is nálam, szóval ha becsapódik az ajtó akkor bizony kint maradnak. Most csak reménykedem, hogy okosak voltak és mire ma hazaérek ott fog várni a csillogó-villogó Alföldi WC-csésze és az új kádam.

De ma semmi nem érdekel, csak az, hogy végre eljussak a mexikói étterembe kajálni egy jót. Béke rátok.

UPDATE: Továbbra sincs kádam és WC-m. Elkezdtek lüktetni a homlokomon az erek. Erre csak annyit lehet mondani, hogy BIF. 

Rendhagyó epizódhoz érkezett letelepedési tanácsadó rovat. Miközben a Kemény zsarukat nézem a laptopon, az jutott eszembe, hogy beajánlom nektek Hollandiát, mint lakhelyet. Sok rossz tulajdonsága van, de van néhány jó is. Vágjunk a közepébe.

Ami szar: Hát igen, ez a vastagabb bekezdés...

Nincs kávékultúra. Ilyen szar koffeincsomót még nem igazán ittam. Még a Keleti pályaudvaron is jobb kávét kapsz a büfés néni termoszából...

Nincs közlekedési kultúra. Erre akkor jössz rá leginkább, amikor az autópályán 150-nél bejön eléd valaki egy Suzukival, mert úgy gondolja, ő itten most 92-vel megelőzi az addig 90-el előtte haladó másik Suzukit. A csúcs az, amikor egy kereszteződésben mindenki bambán áll és próbálja kitalálni kinek van elsőbbsége. Na persze, itt minden kereszteződés jobbkezes szuperfunky.

Nincs WC kultúra. Az már tényleg durva, hogy még a legdrágább helyen is olyan a WC, mint Peka nappalija miután Csupi ott járt. Úszik a szar és a róka a földön, de mit is vársz egy olyan helytől, ahol este 11-kor valaki avval nyit, hogy behány a tánctér közepére. Gratulálok.

Mostoha az időjárás. Szegény Aigner Szilárd itt meghülyülne. Nem tudod megmondani előre 10 percre, hogy eső lesz vagy szansájn. Próbáld csak meg így megtervezni a hétvégédet.

Idióta a nyelvük. Csak gondolj bele, meglátsz egy gyönyörű nőt, erre amikor elkezd beszélni, nyálat köpködve hörögve, na akkor átgondolod merre tovább.

Ami jó: Ez csak egy rövidke lista, de ezek a dolgok jobban latba esnek.

Legális a fű. Legális a piros lámpás negyed. Az állandó bicajozás formában tartja a csajokat. Szépek a pincérlányok.

Hát ennyi kérem szépen. Ide csak szabadságra érdemes jönni, kicsit kirúgni a hámból. De ne vegyél házat.

na gyíkok, most előkapok a tarsolyomból egy szókapcsolatot: street art - mindenki hallott róla, de kevesen tudják értelmezni. a következő gájd megpróbál rávezetni a helyes útra... nos, az alkotó által is ismeretlen jelentésű 4 betűs rövidítés felfirkálása a panelházak oldalára és a buszmegállókra, az nem az. az sokkal inkább retardált fitymaarcúak rovarkodása, mintsem street art. fontos, hogy a kreáció illeszkedjen az adott urbanizált környezethez és rendelkezzen valamilyen mondanivalóval, tehát, ha lali (akinek mániája a férfi nemiszervek megörökítése inadekvát környezeteben - a jegyzeteim közepén) felpingálja cerka kapitányt a parlamentre, az egyik kritériumnak sem felel meg, ergo nem street art. egyébiránt nem csak a graffiti tartozik ide, hanem a matricák, táblák, plakátok, installációk is. ahelyett, hogy a fantáziátokra bíznám miről is firkálok itt, lássuk a két legjobb példát, egy hazait és egy kommercializálódott nemzetközit.

mkkp (magyar kétfarkú kutya párt) - a szegedi street art simán kis hazánk első helyezettje, a pesti legények a nyomukba sem érnek. jónéhány alkotásukkal találkozhattatok már, itt jól megfigyelhető, hogy attól még valaki lehet jó street art-os, ha nem egy dalí, a hangsúly az adekvát környezeten és a kreativitáson van.

banksy - a self-marketing legnagyobbja, ezzel akár példaképemnek is nevezhetem, bár kopaszodik. az angol arc tehetséges művész, ennek tetejében igencsak kreatív (tehát nem az a fajta kortárs művész, akinek élete főműve egy félbetört piszoár - lásd tate modern, london) nem hiába veszik indoor műveit olyan penészgombák, mint brad pitt vagy jack nicholson (megjegyezném, hogy annyi pénzért, amennyivel életem végéig törölhetném a seggem)...

tehát, ha legközelebb elsétálsz egy alkotás előtt az utcán, állj meg egy pillanatra és dönts: faszkorbács vagy meghajlás...

na akkor gyíkok boruljunk le és mazsolázzunk:

www.mkkp.hu

www.banksy.co.uk

Hiányérzet lett úrrá rajtam ma munka közben. Kicsit álmos voltam, égett a szemem. És akkor megvilágosodtam. Csak úgy jött a gondolat. Két agy kellene az embereknek. Akkor minden jobb lenne. Nem veszítenénk el életünk 40 százalékát. Kiszámoltátok már pupákok, hogy 60 év alatt 20 évet alvással töltesz el? Durva. Bezzeg, ha két agyunk lenne, az egyik mindig pihenhetne. És akkor nem kéne annyit aludni. 

Persze, ez a majdnem Nobel-díjas gondolat megbukik sajnos annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kis testünk is regenerálódni akar, különben hamar elfárad és akkor az ciki. Mert ugye, ha egy temetésen mindenki áll, csak te fekszel, az elég szar dolog. De ne aggódjatok, talán majd ezt is kitalálom egyszer. Addig nincs más dolgotok, mint várni. Sok sikert.  

Zabálni.

ma kapott jó pontot az élettől Lali, ugyanis megtanított scannelni. érdekes élmény volt. ez így zajlott: "rakd a papírt az adagolóba." belerakom. "az e-mail címedet írd be a konzolon." beírom. "most nyomd meg a zöld gombot." mondanom sem kell, éppen ráhelyezem a kezem a zöld gombra, erre Lali belerondít: "mondom zöld". finoman és konszolidáltan közlöm vele, hogy az a zöld gomb. majd rámutat a szürke gombra és mintegy odaveti: "az a zöld". gondoltam nem nyitok vitát, már sokszor megtettem, de eredménytelenül. többen vannak a színtévesztők és rákényszerítik az akaratukat a kisebbségben lévő látókra. mindegy, még tűrünk egy darabig, egyszer eljön a látók ideje is...

de a nagy hír csak most röppent be az ablakon: megkeresztelkedek. aki ismer, tudja, hogy inkább vagyok ateista, mint bármi más, éppen ezért némi magyarázatra szorul döntésem, amely legalább annyira szívbemarkoló és hirtelen, mint zámbó jimmy halála. megkértek, hogy legyek az unokahúgom keresztapja, ami szerintem abból áll, hogy májer játékokat kell szereznem majd neki és minden rosszra nekem kell személyesen megtanítanom, illetve a világ apró összefüggéseit is nekem kell feltárnom előtte. mindenesetre azt is jelenti, hogy a világon van legalább 2 (kettő) olyan ember, aki bízik bennem. és bár ez a szám meghaladja legvadabb álmaimat is, egész jó érzés. szóval ennek a feltétele, hogy szerény személyem is meg legyen keresztelve, amit a lelkésszel konzultálás után 3 perc alatt fognak elvégezni, semmi papír, semmi cécó. mondjuk, hogy a tízparancsolatból 8at megszegtem nem jelent jót, de ezt az én adómon élősködő homokos pedofil pap nem tudja. de majd utána közlöm vele...

Ma kaptam jó pontot az élettől, ugyanis megtanítottam Gyurit scannelni. Érdekes élmény volt. Ez így zajlott: "Rakd a papírt az adagolóba." Hősünk belerakja. "A e-mail címedet írd be a konzolon." Beírja. "Most nyomd meg a zöld gombot." Na, ezt nem kellett volna. Ilyet varni egy olyan embertől, aki ilyen hátteret állít be a blognak...Mondanom sem kell, Gyuri erősen ráhelyezi a kezét a sárga gombra. "Mondom zöld". Kedvenc ivóbajnokom bizonygatja, hogy bizony a sárga az zöld és különben is...De azért összehoztuk, most épp nagyban megy a scannelés! Már megérte felébredni ma.

De nem is erről akartam írni most, de ez annyira feldobta a napomat, hogy ihaj. Most egy kitűnő magyar szokásról fogok pár sort ideröttyenteni, mégpedig a "bánat-felejtés-remény" szentháromságról. Gondolom páran tegnap néztétek a meccset. Nyertünk. El sem hiszem. No de, nézzük a szociológiai hátterét. Mi volt eddig: Kikaptunk sokszor, nem is kell fiatalítani, utáljuk a válogatottat. A sajtó már a kardjába dőlt és felszólított mindenkit az utánzásra. Eltemettük a focit. Erre most nyertünk bazdmeg. Hirtelen minden megint szép. Az emberek örülnek, már tervezgetnek, igen, ez a csapat még sokra viszi. A sajtó ünnepel, bezzegőkmegmondták, hogy jó ez a csapat! Megy az öröm, elfelejtettük a tegnapot. Aztán most figyeljetek, jósolok. Fél év sem kell hozzá, jön egy Macedónia és jól elpicsáz minket. Aztán kezdődik minden előről.

Mi a tanulság? Mi vagyuk a világon a leggyorsabban letargiába eső nemzete, ugyanakkor egy siker után elfelejtünk minden rosszat és beteljesíthetetlen reményeket kezdünk táplálni. Pontosan a következő pofáraesésig. De nem panaszkodom, ha a helyén kezelnénk a dolgokat akkor olyan unalmasak lennénk, mint a franciák. 

Testgyakorlás, elemózsia, muzsika és nőszemély mára.

Udvözlet kedves emberek!

Már régen posztoltam ide, gondolom nem hiányoztam nagyon. De ma, szarszag van az apartman körül. Amikor kiszálltam a kocsiból, egy méretes csina fogadott a járdán. Tiszta aknamező. Kell egy kutyagazda írtó spray. Ez volt a felütés, most térjünk át a mai tanulnivalóra, ami rendkívül fontos a lelki és testi fejlődésetek céljából. Ez nem más, mint a fogfájás és a harc ellene.

Miért kell harcolni ellene? Hát azért, mert itt Hollandia törökkel permetezett vidékein bizony a fogorvos drága mulatság. Ugye, nem véletlenül járnak a nagyhasú, vörös fejű nyugatiak Sopronba. Ja, tényleg, a kurvák miatt is. Arról majd máskor.

Szóval. A fogfájás alattomos dolog. Ezek a redkívül apró méretű szervek hihetetlen módon tudnak az agyunkra menni, ahogy a fájdalom előbb szakaszosan be-bevillan, majd elkezd a szívverésed ritmusára pulzálni, mint pattanás a rocker hátán. Aztán erősen nyilalni kezd, és a katarzist az állandósuló istenfaszú fájdalom tetőzi. Fincsi. No persze, napközben szendereg a kis manó a csákánnyal a fogad belsejében, de amikor épp lefeküdnél aludni, mert másnap korán kell kelni, na, akkor elkezdi verni a szaruképződményedet. Első tanulnivaló: Ha hazaérsz, egyből feküdj le, mert aztán kurva szar lesz azt számolgatni éjjel anyázva a nappaliban alsógatyában ugrálva, hogy, ha éppen akkor hagyna a fogad elaludni, akkor még 6 órád lenne pihenni...

Ha mégsem sikerülne elaludni, itt egy pár tecknika.

Ami nem tesz jót: Arconverni magad ott ahol fáj. Egy pillanatra jobb, de aztán ejha. Ne kezd el piszkálni a kínzó fogat, mert azzal csak tetézed a bajt. Ne harapj rá, ne gyakorolj rá nyomást. És ember, ne igyál rá forró akármit, mert megpusztulsz. Aztán sírni fogsz, és az ugye, nem menő. Titokban, egyedül elmorzsolhatsz egy könnycseppet, de ez minden. Inkább tegyél ellene.

Ami javít a helyzeten: Érdekes testhelyzetek felvétele. Előbb próbáld meg nyomás alá helyezni a fejed, aztán próbálj minél kevesebb vért juttatni bele...Tudom, nem okos, de hasznos. Mászkálj fel alá. Okozz magadnak fájdalmat valahol máshol. De a legjobb, ami tényleg használ, tarts a szádban hideg vizet egy ideig, utána pár percig nyugi lesz. Ja, igen, triviális, hogy vegyél be valami painkillert, de hidd el, egy idő után mindegy lesz...

Na ez volt a mai jótanácshalmaz. Persze, nem vállalok felelősséget a fentiekért, nem vagyok egy Magenheim.

A szarszag közben elmúlt, jelentem. Ja és Gyuri, vazze, most szintévesztesz éppen, vagy tényleg tetszik ez a piros háttér??? 

kezdeném azzal, hogy lali szerint ez elektronikus borotva. információs társadalomban élünk, na. faluról gyütt srác otthon felejti csak 2 pengés borotváját, mivel a sokat hivatkozott szigetes éjszaka reggelén kapkodás van; túlélésre játszunk. sebaj, kitalálja vesz egy elektromos borotvát, úgyis egyre kevésbé tolerálják a holland gyíkok az arcszőrzetét, majd minden reggel megszabadul tőle, napsugár megtörik arcélén. a szerkezet beszerzéséhez magával viszi vidéki fiú lalit, aki pont annyira ért hozzá, mint hófehérke a nekrofíliához. választék van, holland leírás is. amúgy sem tudjuk milyen adatokat kell nézni, forduljunk a dizájn felé, kiválasztjuk a legszebbet (drága), öröm. azért mindet elállítgatjuk, megpiszkáljuk, rovarkodunk. első pálya teljesítve. pusztán cseperedett gyerek úgy dönt kipróbálja új szerzeményét, képzeletében a borotva suhan az arcon, szőr hullik, hófehér mosoly a tükörben, fürdőajtón dörömbölő lányok. hamarosan rájön, hogy fikarcnyi köze nincs a valósághoz. ezt a műszert nem az 5 centis szakáll eltávolításohoz fejlesztették ki szapora nyugat-európai kezek. inkább tépi a szőrt mint vágja, mindegy kemény vagyok. a bajusz rész likvidálása viszont már masszív kihívás, simán lehetne olimpiai szám. külön megjegyzendő, hogy ez a készülék néhány szőrszállal kollaborál, meghagyja őket, mindegy milyen irányból hányszor vágunk neki. jelenleg hősünk azon gondolkodik néhány randomszerűen meghagyott szőrszállal az arcán, hogy hogyan tudná kihozatni otthonfelejtett borotváját... nincs happiend

Itt egy beszamoló következik első kézből a hétfői napunk szerencsétlenkedéseiből...de hosszú ez a szó.

A cél az volt, hogy Gyurika meg a Lali eljusson Budapestről Roosendaalba. Egyszerű feladat, de sikerült nehézzé tenni.

6.00 - Taxi hívás, kimegyek a ház elé, és 15 perc várakozás után eszembe jut, hogy a taxit rossz helyre küldtem...szuper, a repülő 60perc múlva indul. Végül sikerült magamhoz imádkoznom a sofőrt..50perc a beszállásig, 700 forint extra várakozási idő. Mentségemre előző nap hajnalig tartott a Sziget, de azért konszolidáltan néztem ki. Aki látott már, az tudja milyen heringmozgással haladok ilyenkor és simán leperegnek rólam a szavak.

6.35. Reptér. Megérkeztem. Ááá, ott van a Gyuri is. Zsír, odamegyek. Masszív alkoholszag terjeng körülötte, véreres szemekkel bizonygatja a check-in pultnál, hogy bizony van foglalása. De nincs. Nekem sincs...Gyuri intézte a foglalást, ezt bevésem az agyamba a jövőre való tekintettel. Szemmel verem őt, de nem érzi. A gép persze tele, nosza, foglaljunk a következőre. Odatámolygás a jegyeladó pulthoz. Jegyfoglalás. A Malévos lányka próbál kikerülni Gyuri lehellethatósugarából. Lehet a piaszag miatt, de valami oknál fogva, ugyanarra a gépre Gyurinak 80ezer, nekem 120ezer a jegy. Meg sem lepődünk. Kiderült, mivel én 1 perccel később vettem, már pont átléptem a sürgősségi kategóriába.

8.00 - Megvan az új jegy, gyerünk be a terminálba. A főnök jóvoltából fejenként 2 laptoppal kell átszűrődnünk a biztonsági kapun. Néznek, mint vak a moziban. Persze, mikor, ha nem most kezd el valami miatt csipogni nekem az istenfaszú kapu...6-szor mentem át, hatodjára sikerült hang nélkül, bár azt hozzátenném, hogy az ötös és hatos próba között semmilyen fémtárgytól nem váltam meg.

9.00 - A terminálban a reggeli megvolt, kicseréltük élményeinket és emlékeinket a tegnapi buliról.(valaki ugye nem emlékezett az előző estére, találjátok ki melyikünk) 10 perc a felszállásig. Gyurit már várják, ki kellene bontania a csomagját, mert azt gyanítják drogot próbál csempészni a vizipipában...Most komolyan, ki csempészne füvet Hollandiába??? Gyuri jobbra el. 1 perccel ajtózárás előtt azért sikerült felszállni a gépre, ha az emberek a tekintetükkel ölni tudnának, akkor legalább 112,5-ször haltunk volna kínhalált.

11.30. Amszterdam, Schiphol. Nem hánytuk össze magunkat leszálláskor, ez a magas önuralmunkat és testkoordinációnkat bizonyítja, pedig a pilóta és az eső mindent megtett, hogy ne így legyen. Akkor menjünk a kocsiért. Természetesen az a foglalás sem volt meg. (Megint szemmel verek, de nem csinálhatom valami jól.) Nem baj, béreljünk magunk 1 hónapra. Kár, hogy nincs elég kredit a bankkártyán. De azért megoldottuk s végül Gyuri félrészegen elvezetett Roosendaalba. Az, hogy az én irodai ajtónyitókártyám nem működik, az már nem is érdekel.

Ezt hívják egy szánalmas napnak. Már csak az hiányzott volna, hogy egy Toi-Toi-ban ülve felborítsanak.