agymax

Kedves Gyerekek!

A mai lecke a kedvenc témámat fogja körbeölelni, mégpedig a repülést. Mivel, ugye, az embernek nincsenek szárnyai, ezért gépeket vesz igénybe, hogy ezen utazási formát használhassa. Repülni jó dolog. Látod alattad a földeket, városokat. Érzed, ahogy az erőhatások játszanak a testeddel, minden szép.

De! Van ám egy indián közmodás: "Ami egyszer felment, az le is fog jönni." Le is jön, vagy le is esik. Bizony, gyerekek, néha le is esik. Nagyon. Túl lehet élni, ha nagyon szerencsés vagy, de most nézzük az esélyeket. Ugye, amíg nem látunk igazi repülőgép zuhanást, addig a filmekből tájékozódunk, ahol a fizika inkább a forgatókönyvíró szerint alakul, nem pedig a természet törvényei alapján. Tessék felmenni a Youtube-ra és beírni a keresőbe: plane crash. Van egy-két tanulságos videó.

Lássuk, valójában mi történik: Mivel a repülőt olyan anyagból gyártják, ami köztudottan nehezebb a levegőnél, nem hagyatkozhatunk a lebegés hatékonyságára. Ergo, nem tehetünk mást, minthogy a sebességre és aerodinamikára hagyatkozunk. Nem vagyok fizikus, tessék utánajárni, hogy pontosan mi is az a Bernoulli-elv. Most akkor gondolj bele, hogy egy közepes méretű utasszállító átlagosan 6-700km/órás sebességgel halad. Aztán hirtelen gondol egyet és nyílegyenesen elkezd a föld felé zuhanni. Felgyorsul majdnem 1 mach-ra, aztán becsapódik. Ekkor kb. 250G ellenhatás éri a delikvenst, aki ezt a járatot választotta. Tehát az agyad az orrodon át kirepülne, ha épp nem azzal lenne elfoglalva a tested, hogy beleolvadjon az előtted ülő 80 emberbe - székestől, csomagostól, Sudoku füzetestől. Na, ezt nem szokták túlélni.

De ne szaladjunk ennyire előre. Vegyük sorba, mi történhet menet közben:

Felszállás: Már felszállás közben akadhat galiba. Volt rá példa, hogy leesett az egyik hajtómű, egy madár keresztülhaladt az egyik motoron, esetleg valami más. A lényeg, hogy a legtöbb nagyvárosi reptér esetében a kifutópálya vége után nem mezők vannak, hanem mondjuk: házak, betonkerítés, autópálya, szakadék, hegy. Ezekbe a dolgokba csapódhatsz bele, ha a gépet nem sikerül felemelni ügyesen. Ilyenkor teljes tolóerővel, kb. 300-350km/órával igyekszel. Légzsáknak maximum az előtted ülő segge szolgál. Fincsi.

Irányba állás: Hát igen, nem várhatod el, hogy az útvonal egyenes legyen kifutótól kifutóig. Néha a levegőben bizony kanyarodni kell. Ha ilyenkor vagy még előtte valami gebasz volt a szárnyakkal, akkor bizony megeshet, hogy átfordul a gép, esetleg féloldalasan repül, belepréselődsz az ülésbe. Ez sokáig tarthatatlan, általában ilyenkor átesik a gép és gravitáció karjaiba ölel. Megeshet, hogy sikerül egy ilyenből minimális kárral kihozni a gépet, de inkább nem, ugyanis az utasszállító gépek nem igazán lettek 45°-nál nagyobb dőlésre tervezve és megeshet, hogy egy két fontosabb alkatrész (pl. farok) csak úgy leszakad az erőhatások miatt. Ilyenkor elkezdesz zuhanni:irányított zuhanásnál a gép nagyjából vízszintesen halad, csak túl gyorsan süllyed. Ha így csapódik be, akkor van esély a túlélésre, főleg ha hassal sikerül letenni a gépet. Ilyen esetekben a sebesség is 200-400km/óra között mozog, mert ugye alacsonyabban nagyobb a légsűrűség és ugyanakkora tolóerővel, vagy anélkül, lelassul a fémkoporsó. Egy másik eset, ha nagyjából vízszintes a gép, de pörög-forog, és nem hassal, hanem a tetejével a föld felé, esetleg oldalasan érkezel meg az anyaföldre. Na, ez nem jó. Főleg annak nem aki az ablak mellett ül. Nem azért, mert fáj, hanem mert látja mi fog történi. Te a folyosóülésen épp a gatyád szarod tele.

Utazómagasság: Amikor a pilóta bejelenti, hogy elértétek a biztonságos utazómagasságot, akkor kicsit megnyugodhatsz. (Bár megkérdezhetnéd, hogy: Miért, bazmeg, eddig veszélyben voltunk???) A balesetek nagyon kis százaléka történik itt. Általában az autópilóta irányít, a pilóta kávézik és megkívánja a stewardess-t. Akkor vagy szarban, ha egy légiirányító elalszik, valamint a rendszerrel is baj van, mert sajnos nem csak 1 gép van egyszerre a levegőben. Most komolyan, ki gondolná, hogy a kurva nagy égen két repülő összeütközhet? Senki. De mégis megtörtént. De ez a legjobb eset, mert gondolj bele, épp a Toblerone-t eszed, és az ablakon kinézve meglátsz egy másik repülőt, ami közeledik. Épp eljut hozzád a gondolat, aztán a következő dolog ami átvillan az agyadon, az egy 80 tonnás légicsoda.

Ereszkedés: Ez lehet persze felszállásnál is, de akkor nem lenne ilyen szép keretes szerkezetű a blogbejegyzésem. Szóval, gondolj bele, hogy a gépen kb. 100000 csavar van, ami rögzít mindenféle dolgokat. Ablakokat, burkolatot, motorokat. Elég egy-két hibás csavar, hogy valahol a gép kilyukadjon. Ez a lyuk lehet kicsi, nagy, közepes, de egy biztos: A levegő és a tárgyak hirtelen a lyuk felé kezdenek tendálni. Szóval, ha nem vagy bekötve, akkor kívül tágasabb, és amilyen szerencséd van, még az eszméletednél leszel, amint zuhansz egyedül pár ezer métert, mielőtt egy lapos emlék lesz belőled. 5000méteren kapcsold be a telefonod, és kezdd el az utolsó sms-t írni, és talán 2000 méteren már lesz térerőd, hogy elküldhessed. Csak fiygelj oda, hogy percenként kb. 3000 métert teszel meg függőlegesen.

Leszállás: A legjobb rész! Jöhet a gép túl lassan, túl gyorsan, túl meredeken, a kerekek beragadnak, a szélnyírás oldalbalök keményen, vizes az aszfalt. Csupa-csupa érdekes dolog, amit aztán majd a repülésbiztonsági nyomozó szakemberek vizsgálnak azután, hogy a géped egy lángoló szivardoboz alakjában állt meg valahol a kifutón, vagy az után.

Tegyük fel, hogy túlélted azt, hogy a levegőben a turbulencia, meg aztán a zuhanás miatt fel-le dobált a gép. (Ehhez az kellett, hogy okosan bekösd magad.) Aztán, keménytökű emberként azt is túléled, hogy valahol megsérült a burkolat és nincs igazán levegő, no meg 25° van mínuszban. Aztán jön a becsapódás, s csodák-csodájára olyan szerencséd volt, hogy a leszakadó válaszfalat megállította a melletted ülő dagadt ember félbevágott teteme. Ott ülsz a kifutón az ülésedbe szíjazva és örülsz, mert élsz. Körülötted - mint repülőkatasztrófa velejárója - leszakadt testrészek hevernek. Aztán felrobban a kerozin, és te is. Na jó, ne legyünk pesszimisták, tegyük fel, nem robban fel, csak kifolyik és meggyullad, és ott ég a lyuk mellett, ahol el kellene hagynod a gépet. Ilyenkor egy kicsit lelassulsz, mielőtt az 1800°-os lángokon átugranál, tudva, hogy igen hamar meg fogsz gyulladni. De azért átugrasz a lángokon, hogy aztán 8 métert zuhanva a betonra csattanj, ahol a kifolyt kerozin persze ég mint az állat...

De azért van esélyed. Egy kicsi. Kellemes repülést kívánok Önnek!

ez az a hely, ahol az emberből előtörnek a gondolatok. a mélyenszántó, magvas gondolatok. természetesen belőlem és laliból a "ki-mit-mennyiért tenne meg" kérdéskör burjánzott ki, nem meglepő módon. lali azt hitte, hogy annyival pontot tehet a licit végére, hogy ő 100 millió forintért bármit megtenne, de aztán elővettem az adu ászt, amire minden férfi nemű egyed homogén módon reagál, és megtört: nem vágná le a saját pöcsét... győztem. ja egy pár szó a városról, ami egyébként hollandia peremvidékén fekszik szorosan belgium és németország közé ágyazva:

táplálkozás - 8: ha már a gondolatok előtörtek, akkor a kísérletezőkedvünket sem tarthattuk kordában, csupa olyan dolgot rendeltek a tapasztalatlanok, amiről semmit sem tudtunk. én persze higgadtan a biztosra mentem, leves és bélszín, ezt nem lehet elbaszni. lali elvtárs berendelt egy bárányból készült táplálékot, ami inkább volt káposztaleves, mint főétel, de hogy ne essen csorba a becsületén, bizonygatta, hogy finom. rendeltek még töklevest is a környezetünkben lévők és halas izét. megkoronáztuk egy házi fügesütivel, ami egynek jó volt. nincs apelláta, erős felhozatal, emberi áron.

pincérlányok - 6: bár a mi esetünkben pincérről beszélhetünk, most az out-of-box gondolkodás jegyében nem az éttermi alkalmazottakat értékeljük. mivel leginkább egy bevásárlóvárosnak titulálnám, drága üzletekkel, az ehhez tartozó női egyedek is fellelhetőek, amit szeretünk. a hozzájuk tartozó kopaszodó, milliomos 50 éves faszikat nem. dehát a szerelem már csak ilyen... legyőzi az idő korlátait.

mulatozás - 4: nos, éppen egy esemény kellős közepén érkeztünk a városba és bár először azt hittük, hogy miattunk van ekkora felhajtás, gyorsan kiderült, hogy nem. a főtéren rendőrök, tűzoltók és mentősök vinnyogtatták a kibaszott szirénáikat, meg mindenféle bemutatót tartottak, hogy mire költik a szorgos adófizetők pénzét. ami lényeges, hogy a kisgyerekeknek héliumos lufit osztogattak, amiből lali is kapott egyet. világmegváltó terve az volt, hogy a lufit a templom belsejében felengedve, soha senki sem fogja tudni leszedni és így hagyja meg névjegyét az utókor számára. racionálisabb tervem mellett döntöttünk: elszívtuk belőle a héliumot...

hangulat - 4: még soha ennyi emberrel nem találkoztunk hollandiában, ami egyrészt jól esett, mert kivételesen úgy éreztük, hogy a zombivárosok ismét benépesíthetőek, de egy idő után előtört az emberiszonyunk (ezen belül is a visító kisgyerek-iszonyunk). a leginkább adekvát hangulatfestő szó: bazári hangulat.

Látnivalók - 4: ismét egy teljesen átlagos holland városról beszélhetünk, szép központ, régimódi házak, várfal, macskakő. egyediség? nem jellemző a föld ezen szegletére. bevásárlóutcák, éttermek, kávézók. copy paste hollandia.

Kocsmaindex - 3: ez a látványosság ismét kimaradt, nem ismerek magamra. mondjuk én vagyok a konstans sofőr, a többiek meg puhapöcsűek. ez lehet a magyarázat. lali ebédhez ivott egy sört, nem kommentálta. whisky nem volt az étlapon. rossz ómen.

Letelepedési index: 4.83 - egynek jó. ha sok pénzed van és vásárolni szeretnél; tökéletes. ha egy jót lakmároznál; megfelelő. ha valami érdekeset szeretnél látni; nézz sorozatot. lakható, amennyiben milliomos sznob vagy, legalább 1 jaguarral (a diesel jaguar nem számít annak). gyuri útikalauzából ez a hely kimarad.

Gondoltam, ha mást nem is, legalább egy post-ot irok ma. Legyen ez pedig a "csodás" hétvégi utazásunkról, amelynek tárgya Eindhoven volt. Nem is írok ide kisregényes bevezetőt, jöjjön az értékelés.

Táplálkozás - 5: Ebédre beültünk egy kisebb étterem terasz részére, ami tulajdonképpen az utcán helyezkedett el, tehát a mögöttünk/mellettünk haladó embertömeg néha-néha meglökött, belerúgott a székembe. Ráadásul, volt egy tolókocsis ürge, nagy szakállal, aki kb. 10 percenként odagurult a vendéglő elé és elkezdett üvöltözni mindenféle érdekes dolgot egy ismeretlem nyelven. Lehet, nem tudta hogy kell kezelni az automata tolókocsiját és azt kiabálta, bár volt egy matrica az ülésén: "Jézus nélkül pokol a világ" Lehet igaza van, bár én egész jól megvagyok nélküle is, de ha Jézus erre jár, meghívom egy sörre.

Pincérlányok - 3: Namost. Sikerült kifognunk egy igen érdekes példányt, amikor beültünk egy kávézóba. Nem volt hajlandó megérteni minket semmilyen nyelven, nem igazán tudta mit kéne csinálni, de legalább 2 narancslevet hozott, egy helyett. A fent említett ebédlőben, a pincérek csak nagyon ritkán voltak láthatóak, valamint Gyurika is hozta a formáját, ugyanis, ő nem kapott ebédet, csak miután már mindenki más megette az sajátját. (Gy.k.: neki nem hozták ki a kajáját, biznisz.)

Mulatozás - 4: Reggel 11-kor egy lélek nem volt a városban, aztán varázsütésre délben kirajzottak a csúnya hollandok. Nagy buli nem volt, néhányan füveztek, néhányan ittak. Délben. Volt egy nagy tér, ahol egy szobor állt, Phillips cégalapítóról, akinek szép nyúlfogait megörökítették vasban is...Biztos örülne ha látná, hogy amivel egész életében csúfolták, az megmarad az utókornak is.

Hangulat - 3: Ezt a részt hívhatnám "törökindex"-nek is, mert minden attól függ mennyien vannak. Nos, Eindhovenben található bőven, főleg csoportosan helyezkednek el, falkában vadásznak. Amúgy a városban unott a hangulat, a tömeg áramlik egy irányba, ami általában a bevásárlóközpont, ahol ingyen chipset osztogatnak.

Látnivalók - 2: Hát igen, ilyen téren elég gyenge ez a hely. Bejártuk a belvárost, ahol a földön mindenhol üvegcserepek voltak. Elmentünk egy múzeumba (Abbo?), ahol elvileg Picasso képek is vannak, ezért Gyuri addig nem volt hajlandó kijönni onnan, amíg meg nem találtuk neki azt az 1, azaz egy, Picasso képet. Nagyon rossz múzeum volt. Nemhiába engedtek be minket diákjeggyel, csak legalább fizessünk valamennyit...

Kocsmaindex - 5: Kocsmában nem igazán voltunk, csak kivülről láttunk párat. Nem tűntek közönségvonzó helyeknek. Meg ugye a kiszolgálás is lássuk be, szar volt mindegyik helyen, ahol megfordultunk.

Parkolás -4: Azért érdemes megemlíteni ezt, mert ugye okosan a vasútállomáshoz álltunk, ahol csak 2 órára lehet befizetni, ezért 3-szor is vissza kellett mennünk jegyet venni...Volt ott egy hajléktalan emberke, aki valami kitalált nyelven magyaráztott, miközben 50 centet szorongatott a kezében. Nem tudtunk közös nevezőre kerülni, ezért angolosan távoztunk.

Letelepedési index: 3.71 - Messzire kerüld el ezt a helyet, ha hétvégi kiruccanásról van szó. Messzire kerüld el ezt a helyet, ha lakóhelyet keresel Hollandiában. Messzire kerüld el ezt a helyet, ha múzeumba akarsz menni. Ide csak focimeccset nézni gyere. Azt viszont nyugodtan. Csak ne Ajax Amszterdamos sálban. Akkor előkerül a helyi faszkorbács.

Na, ma kaptok egy viccet is, de ebből nem csinálunk rendszert.

Két amerikai turista Walesben kirándulgat kocsival. Megállnak ebédelni Llanfacwyrnirbwlantyslioggich-ban és egyikük azt kéri a pincérlánytól:
- Mielőtt rendelünk, segítene eldönteni a vitánkat? Megtenné, hogy lassan, tagoltan kimondaná a hely nevét, ahol vagyunk?
A lány odahajol, és szótagolva elmondja:
- Bööör-ger-kiiiiing.

A mai ajánlatban két legendás alak is helyet kap. Valamint ma nem eszünk, hanem Gyuri egyik kedvenc italát kortyolgatjuk. A lánykát pedig egyszerű kitalálni. Beleférne az apja szájába.

ez a nap is elérkezett. most, hogy már jópáran olvassátok a tudást adó blogot, játékot hirdetünk lalival: írjatok nekünk a kommentbe!

téma: vicces, mókás, elgondolkodtató sztori (nem írhattok rólam vagy laliról =)

határidő: október 31.

nyeremény: egy "minden holland csúnya // agymax.blog.hu" feliratú póló, amelyből 3 darab készül, egy nekem, egy lalinak, egy pedig a győztesnek.

zsűri: én, lali, snoopy kutya

gyerünk, gyerünk csak bátran...

Mostantól azt játszuk, hogy kitaláljátok a képen látható kislányok nevét. Aki először válaszol a kommentben, annah hihetetlen mennyiségú pozitív energiát áramoltatunk az elméjébe!

Íme a lényeg:

Ide egy haláli jó sztori került volna, ami velünk történt pár hónapja, és tegnapelőtt este jutott eszünkbe, hogy fel kéne tenni ide. De ahogy az már velünk lenni szokott, kurvára nem emlékszünk rá hogy mi volt az. Ezért csak mély tisztelettel kijelölöm a történet helyét itt:

------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

Lehet, tényleg sérült a rövidtávú memóriánk? Pereljük a légitársaságót?

Cickányok futkosnak valahol egy hatalmas mókuskerékben, miközben a múlt megismétli önmagát. Akik szorgos olvasói a blognak, azok emlékezhetnek az előző közös utazásunkra Gyurival. Akkor pédául minden azzal kezdődött, hogy kimentünk a reptérre, s kiderült, nincs is jegyünk...

Pár napja ismét egymás társaságában kellett útra indulnunk. A szokásos rituálét eljátszottuk, evéssel kezdtük a reptéren. Én okosan berendeltem két pizzaszeletet 1000-1000 forintért, aztán jó szar volt. Ott is maradt a háromnegyede. Folytattuk a kedvenc ellenőrző kapun való áthaladással, ahol ezen alkalommal Gyurika akadt fenn. Ugyebár a derék ellenőrző személyzet valami homályos foltot látott az átvilágításnál a csomagjában...Nosza, meg is mutatták nekünk a képet és hősünk magyarázta, hogy az bizony egy strandpapucs. De nem. Annak valami másnak kell lennie, bizonygatták a rátermett reptéri alkalmazottak. És tényleg, kiderült, hogy az bizony gríz, avagy népiesen búzadara. Hogy miért visz valaki grízt Hollandiába, azt már nem merték megkérdezni, pedig Gyuri biztos előadta volna a kedvence elméletét, miszerint Hollandiában nincs búzadara.

Sikerült azért átverekednünk magunkat és felültünk a gépre, hogy aztán még másfél órán át várakozzunk a kifutón. Nem jó. Fapados gép volt, de képzeljétek, adtak nekünk fél pohár vizet!!! De a legnagyobb az volt, hogy a Metro nevű ingyenes újságot 1,5 Euróért osztogatta a derék belga stewardess...A pilóta bejelentette, hogy Brüsszelben nagyon rossz az idő, ezért még várakoznunk kell, amit heveny Sudoku fejtegetéssel töltöttünk, amiben Gyuri nagyon jó lenne, ha nem mindig jósolgatni akarná, hogy hova milyen számot kell írni. Újabb fél őra múlva a pilóta bemondta, hogy az idő még semmit nem javult Belgiumban, de azért elindulunk. Megnyugtató. Minden ellenérzéseink dacára egyben megérkeztünk Brüsszelbe, ahol ettünk egyet a Quick-ben, ami a neve ellenére inkább lassúétterem.

Innen vonattal kellett eljutnunk Roosendaal-ba. El is mentünk jegyet venni. A jegyárús egy ősz homlokú férfi, akinek miután leadtuk a megrendelést, spontán ördögi kacajban tört ki. Azóta sem tudjuk miért csinálta, de tényleg original "ördögi kacajjal" volt dolgunk, érdemes lenne megtanulni. Szóval megvan a jegy, én pedig jól kitaláltam, hogy a Leuven felé tartó vonatra kell felszállnunk. Na, ez az amit nem kellett volna. Elmentünk Brüsszel Kispestjére, ahonnan csak hihetetlen kacifántos módon tudtunk (átszállással) eljutni Roosendaalba. De mi már csak ilyenek vagyunk.

Összefoglalnám: Sikerült délután fél hatra Roosendaalba érni, ahelyett, hogy ott lettünk volna fél egyre, ahogy azt terveztük. Kocsival lehet előbb megérkeztünk volna.

ma reggelire nekiálltam elkészíteni a híres (vagy inkább hírhedt) "tejbegríz a'la gyuri"-t. tegnap lalival bevásároltunk minden hozzávalót, otthonról csempésztem egy kiló grízt, mivel itt nem árulnak (ebből is látszik mennyire nincs étkezési kultúrájuk). lábjegyzet: a grízt a reptéri átvilágításnál kiszúrták és mivel nem tudták mi lehet az, kipakoltatták a táskámat, ismét szánalmas voltam... lábjegyzet vége. tehát, már forrt a tej, volt benne minden ami kell (vaniliarúd, fahéj, margarin - az arányokat nem árulhatom el, ősi gumimaci recept), éppen a grízt öntöttem volna bele, mikor kivettem a fakanalat (ami műanyag) a lábosból és láss csodát: a kanál beleolvadt a tejbe. jee. dobhattam ki, nem volt több tej, tehát éhen maradtam. namármost amikor reggel 11kor felébredsz korgó gyomorral, elkészíted a hőn áhított menüt és ráébredsz, hogy a célegyenesben beleolvadt a kanál a grízbe... először csak agygörcsöt kapsz, nem jut elég vér a fejedbe, aztán hirtelen adrenalin szabadul fel a szervezetedben, valamit meg akarsz semmisíteni. jelen esetben ez néhány száraz zsemle volt, amit tüntetőleg szétvertem. nem lett jobb, ugyanúgy éhes maradtam.

jótanács: forró táplálékhoz használj FAkanalat. én átmentem lalihoz és elhoztam az övét. holnapi menü: tejbegríz, kívánjatok szerencsét.

jó étvágyat

Rendhagyó epizódhoz érkeztünk, mert a hatalmas olvasótábor nyomására, meglepjük egy képpel a nőket és a melegeket.

Szóval, ma kidobóst játszik, aki sportol. Gyuri kedvenc kajáját, Sushi-t kell enni. Zenei téren a német mellszőrkirály szórakoztasson. Csorogjon a nyálatok.

Biznisz. A múlt héten ismét külföldön² talált a napfény. Azért a négyzeten, mert ugye alapból is idegen földön tartózkodom, szóval ha innen utazom, akkor az már "külföld²". Ugye, hogy ugye. Szóval, az történt, hogy el lettem küldve egy Görlitz nevezetű német városkába, ami a lengyel határon fekszik. Elég nehezen megközelíthető hely, lévén reptere nincs, kocsival pedig 1300km. Igy maradt a járműváltós utazás.

Kezdve azzal, hogy elindultunk Bergen op Zoombol Roosendalba. Onnan lekocsikáztunk Brüsszelbe. Ott a reptéren irgalmatlan vihar fogadott, ahogy elnéztük a kijelzőt, az összes gépet vagy törölték, vagy elhalasztották. Kivéve a Prágába tartót, azaz a mi gépünket. Beigazolódni látszik az elméletem, hogy a kurva nagy viharokban a kis kelet-európai légitársaságokkal tesztelik, hogy elég biztonságos -e már felszállni...ugyanis csak a mi gépünk, és egy ukrán gép neve mellett nem villogot sem a "cancelled" sem a "delayed" felirat. Na, de kis zamatos rázkódásokkal tarkítva eljutottunk Prágába. Mondanom sem kell, most Business Class-on utaztunk, ahol kicsit kilógtunk farmer-póló felszerelésben a sok öltönyös arc közül. Azzal sem olvadtunk be a környezetbe, hogy hangosan, idióta módon röhögtünk az egész út alatt, biztos túl sok volt a zoxikgén.

Prágában újfent autót kellett bérelni, kaptunk is egy zsír új Hyundai i30-at, amiben összesen 30km volt. Átvergődve Prágán és Csehországon, Lengyelországban találtunk magunkat, ahol kiderült, hogy a kocsiban levő GPS csak cseh földről tartalmaz térképet. Azért megoldottuk a feladatot, és eljutottunk a határhoz, ahol még a jó öreg útlevélmutogatós módszert alkalmazva átjutottunk Görlitzbe...Kicsit furcsán néztek a határőrök, amikor a lengyel-német határon egy cseh rendszámú autóból két különböző színű magyar útlevelet kaptak. (Gy.k: kék és piros (EU))

Szóval Görlitz.

Táplálkozás - 6: Az étel finom volt a szállodában, de igen gyér adagot adnak, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egyik este a szobámba rendeltem egy steak-et, majd miután befaltam, még rendeltem egy spagettit is, a kajahordó srác nagy örömére, aki ugyan kopog az ajtón, de választ sem várva ront be az éppen alsógatyában az ablakban tilosban dohányzó szobalakó legnagyobb örömére.

Pincérlányok - 4: Miután a szállodában a pincérlányok fiúk voltak, ezt nem részletezném. Egy random kocsmában ahol voltunk, ott a pincérkislány jól nézett ki, de sajnos nagyon morcos volt és egy sör helyett kettőt hozott. (Bár ez inkább előny.)

Mulatozás - 5: Kedvenc antiszociális lakótársamat nem igen lehet elcipelni semerre, de szerencsére BL forduló volt éppen, ezért legalább elmentünk megnézni egy kivetítős helyre. Itt felfedeztünk egy férfitársaságot, akik végig háttal ültek a meccsnek, ezért megállapítottuk, hogy vagy szektások, vagy szerepjátékos gyíkok, vagy egyszerűen melegek. No disrespect.

Hangulat - 6: A hangulat nem igazán borzolja a kedélyeket, nyugdíjas emberek mennek 40-el, megállnak a stop táblánál. Nyugalmas hely ez, említésreméltó lengyel vendégmunkás kontingenssel, de ez érthető egy olyan helyen, ahol szó szerint át tudsz pisilni a szomszéd országba.

Látnivalók - 5: Van egy régi, de annál szebb vár egy hatalamas domb tetején, kb. 10km-re Görlitztől.Ezen kívül sok egyirányú utcát láthasz, ami garantálja, hogy a lehető legkörülményesebben juss vissza oda ahonnan indultál.

Kocsmaindex - 8: Erre nem igazán lehet panasz, elvégre Németországban vagyunk. Tényleg, vajon ki találta fel a kocsmát? Az tuti, hogy a házasság feltalálása után rögtön ez következett.

Szomszédok - 3: Hát igen. Keletnémet fejek, focistafrizura itt még nagyon menő, a női borotva hiánycikk. Melletted lengyelekkel teli föld. Nosztalgiázásra jó, de aki inkább a mai stílust kedveli, az kerülje el.

Letelepedési index: 5.29 - Nem ez lesz álmaid városa, ráadásul én sem leszek ott, hogy szórakoztassalak jó pénzért. Ide csak akkor gyere, ha inni akarsz egy sört, és várlátogatásra készülsz. Ha bérgyilkos vagy, a hullákat itt bedobhatod a folyóba, ami átsodorja a szomszéd országba, így a rendőrök nem nyomozhatnak, mert kiesik a hatókörükből. Persze, ilyet nem szabad csinálni, ejnye.

vasárnap team building címszóval berontottunk az antwerpeni állatkertbe (tévedtem srácok: nem a legnagyobb európában, hanem a legrégebbi... bocsánatért esedezem). persze minket lalival gyanúsan méregettek a gondozók, hogy vajon fókák szöktek-e meg vagy a kenguruk, de aztán elterelte a figyelmüket kedves kis munkatársunk, aki óvodásnak öltözött pingvinnek tűnt, ezzel közröhej tárgyát képezve. remélem készült róla kép, majd felteszem, csemegézzetek. én elvittem a frissen vásárolt fényképezőmet, ami teljesen le volt merülve, ezért nem készítettem képet, amint lali a tigris farkát húzogatja.

de felfedeztünk egy új makifajtát, beszarás, evolúciós haszna kereken nulla, de baszott vicces. majd rákeresek neten és ezt a képet is felteszem. csak ne keverjétek a kettőt...

lalival elbandukoltunk a délutáni piranha-etetésre is, sokkolólag hatott. a kis dögök 4 halat kb 15 másodperc alatt tüntettek el. 8 szemgolyó maradt. tanulságos, soha nem fogom hergelni őket... ja meg láttunk egy mammut méretű elefántot, akkora pélóval, hogy ezen a piranhák is ellettek volna egy hétig. a kengurukban csalódtam, csak ilyen gagyi pici, hosszúszőrű kamugurukat láttunk. a hely egyébként kisebb, mint a pesti zállatkert, és nem volt sajtos perec sem!!! plusz a sok elkényeztetett gyíkarcú belga gyerek... itt 6 éves korig minegyiket babakocsiban tolják, nehogy már koszos legyen a cipője. szánalom.

namármost amit nem értek: ott volt egy baszott nagy keselyű szabadon. se ketrec, se semmi. csak úgy. az miért marad ott? kimosták az agyát? miért nem rabol el egy 6 éves csecsemőt és marcangolja halálra (leszámítva, hogy dögevő...) mondjuk, ha a dögszagra megy, csoda, hogy a munkatársunk megúszta...

attól függetlenül, hogy a zállatkert egy kibaszott börtön, egész jó hely. amíg a ketrec jó oldalán állok...

jó éjszakát gyerekek

úgy látszik nem csak titeket foglalkoztat a rejtélyes faszkorbács, hulljon le a lepel:

subba.blog.hu/2007/09/18/faszkorbacs

kedves gyerekek. eljöttem ebbe a csodás (szőke) látnivalókkal teli városba és mit ad isten rovartestű kollégámat is magammal kellett cipelnem. nem mesélnék róla, mert félő, hogy a cikk publikálása előtt az egekbe szökne az adrenalinszintem és a hotelszobába beépített vasalóval verném szét a laptopot.

helyette egy rögtönzött tanácsadó további sorsotokra nézve a tér-idő kontinium katonájától, tőlem.