agymax

Cickányok futkosnak valahol egy hatalmas mókuskerékben, miközben a múlt megismétli önmagát. Akik szorgos olvasói a blognak, azok emlékezhetnek az előző közös utazásunkra Gyurival. Akkor pédául minden azzal kezdődött, hogy kimentünk a reptérre, s kiderült, nincs is jegyünk...

Pár napja ismét egymás társaságában kellett útra indulnunk. A szokásos rituálét eljátszottuk, evéssel kezdtük a reptéren. Én okosan berendeltem két pizzaszeletet 1000-1000 forintért, aztán jó szar volt. Ott is maradt a háromnegyede. Folytattuk a kedvenc ellenőrző kapun való áthaladással, ahol ezen alkalommal Gyurika akadt fenn. Ugyebár a derék ellenőrző személyzet valami homályos foltot látott az átvilágításnál a csomagjában...Nosza, meg is mutatták nekünk a képet és hősünk magyarázta, hogy az bizony egy strandpapucs. De nem. Annak valami másnak kell lennie, bizonygatták a rátermett reptéri alkalmazottak. És tényleg, kiderült, hogy az bizony gríz, avagy népiesen búzadara. Hogy miért visz valaki grízt Hollandiába, azt már nem merték megkérdezni, pedig Gyuri biztos előadta volna a kedvence elméletét, miszerint Hollandiában nincs búzadara.

Sikerült azért átverekednünk magunkat és felültünk a gépre, hogy aztán még másfél órán át várakozzunk a kifutón. Nem jó. Fapados gép volt, de képzeljétek, adtak nekünk fél pohár vizet!!! De a legnagyobb az volt, hogy a Metro nevű ingyenes újságot 1,5 Euróért osztogatta a derék belga stewardess...A pilóta bejelentette, hogy Brüsszelben nagyon rossz az idő, ezért még várakoznunk kell, amit heveny Sudoku fejtegetéssel töltöttünk, amiben Gyuri nagyon jó lenne, ha nem mindig jósolgatni akarná, hogy hova milyen számot kell írni. Újabb fél őra múlva a pilóta bemondta, hogy az idő még semmit nem javult Belgiumban, de azért elindulunk. Megnyugtató. Minden ellenérzéseink dacára egyben megérkeztünk Brüsszelbe, ahol ettünk egyet a Quick-ben, ami a neve ellenére inkább lassúétterem.

Innen vonattal kellett eljutnunk Roosendaal-ba. El is mentünk jegyet venni. A jegyárús egy ősz homlokú férfi, akinek miután leadtuk a megrendelést, spontán ördögi kacajban tört ki. Azóta sem tudjuk miért csinálta, de tényleg original "ördögi kacajjal" volt dolgunk, érdemes lenne megtanulni. Szóval megvan a jegy, én pedig jól kitaláltam, hogy a Leuven felé tartó vonatra kell felszállnunk. Na, ez az amit nem kellett volna. Elmentünk Brüsszel Kispestjére, ahonnan csak hihetetlen kacifántos módon tudtunk (átszállással) eljutni Roosendaalba. De mi már csak ilyenek vagyunk.

Összefoglalnám: Sikerült délután fél hatra Roosendaalba érni, ahelyett, hogy ott lettünk volna fél egyre, ahogy azt terveztük. Kocsival lehet előbb megérkeztünk volna.