ma reggelire nekiálltam elkészíteni a híres (vagy inkább hírhedt) "tejbegríz a'la gyuri"-t. tegnap lalival bevásároltunk minden hozzávalót, otthonról csempésztem egy kiló grízt, mivel itt nem árulnak (ebből is látszik mennyire nincs étkezési kultúrájuk). lábjegyzet: a grízt a reptéri átvilágításnál kiszúrták és mivel nem tudták mi lehet az, kipakoltatták a táskámat, ismét szánalmas voltam... lábjegyzet vége. tehát, már forrt a tej, volt benne minden ami kell (vaniliarúd, fahéj, margarin - az arányokat nem árulhatom el, ősi gumimaci recept), éppen a grízt öntöttem volna bele, mikor kivettem a fakanalat (ami műanyag) a lábosból és láss csodát: a kanál beleolvadt a tejbe. jee. dobhattam ki, nem volt több tej, tehát éhen maradtam. namármost amikor reggel 11kor felébredsz korgó gyomorral, elkészíted a hőn áhított menüt és ráébredsz, hogy a célegyenesben beleolvadt a kanál a grízbe... először csak agygörcsöt kapsz, nem jut elég vér a fejedbe, aztán hirtelen adrenalin szabadul fel a szervezetedben, valamit meg akarsz semmisíteni. jelen esetben ez néhány száraz zsemle volt, amit tüntetőleg szétvertem. nem lett jobb, ugyanúgy éhes maradtam.
jótanács: forró táplálékhoz használj FAkanalat. én átmentem lalihoz és elhoztam az övét. holnapi menü: tejbegríz, kívánjatok szerencsét.
jó étvágyat
a ti véleményetek: