agymax

csak hogy tudjátok: kerek egy hónapig (néhány külföldi utazással megszakítva) itthon a banda... madzsarországon! örüljünk együtt.

más: még a smart is jó valamiért:

https://www.youtube.com/watch?v=eGC1PMK2YuE

Dadamm...dadamm...dadamm...(szívdobogas - hogy a rosszul halló olvasoink is tudjak miről van szó)

Hamarosan, csak itt, csak ezen a blogon....

Egy utazás...két ember...egy fényképezőgép...töltő nélkül...

Hihetetlen akció...veszélyes helyzetek...

 Misztikus italok és rejtélyek...

Es a Kéz Ami A Sebességet Váltja....

Jön...Még Idén!

Gdanszk, a város.

szörnyű és egyben tragikus eseményről kell beszámolnom: a lalihoz való átköltözés áldozatot követelt. leejtettem a vizipipámat és eltört. rengeteg szép és szebb élmény fűzött minket egymáshoz, béke poraira. szeretnék egy verssel búcsúzni tőle:

lalihoz átmentem,

holmimat cipeltem;

pipát óvatosan

a kocsiba tettem,

a gázra tapostam,

mert hiszen siettem.

megérkeztem, de nem

eléggé figyeltem:

konzekvencia mára:

pipám ripityára,

apró darabokra

roppant.

pipám eltemettem,

az élet kegyetlen...

szóval kikapcsolódtam barcelonában, mivel jómunkásember gyurikára ráfért már a pihenés, elvégre már majdnem annyit dolgoztam, mint amennyit vizsgákra tanultam anno... =) eleve az út érdekes volt (szokásomhoz híven), mivel a repjegyhez - amit egy hónappal előre megvettem - hozzá sem nyúltam. ugyebár képlékeny a munkabeosztásunk, ezért brüsszel helyett lyonból mentem, vissza pedig kedd helyett szerdán utaztam, tehát új jegyeket kellett foglalni. kösz. maga a hely nagyon megosztotta amúgy is bipoláris személyiségem; nem tudtam, hogy éppen szeressem vagy utáljam, a belső harcok felemésztették még az utolsó agysejtjeimet is (nincs látható változás). na most akkor mi van? ez:

táplálkozás - 5 nem véletlen, hogy a világon a mexikói étterem kifejezés terjedt el a spanyol étterem helyett. tulajdonképp egy mexikói kajálda lebutított változata a spanyol konyha. az itteni tortilla egy vastag tojásos lepény a megszokott vékony tészta helyett, ejnye-bejnye. egy okosságuk van a paella, ami tengeri állatos rizs: én viszont nem szeretek a tengeri állatokra táplálékként tekinteni, tehát out of scope. mi maradt nekem? hát a tapas. ezen belül is az olívabogyesz / chorizo (kolbászszalámi a faji besorolása szerintem) párosítás. a sonka is ajánlott. nem estem hasra tehát a helyi felhozataltól, de egynek megfelelt, mondjuk nem lettem függő, marad a mexikói boz-ban.

pincérlányok - 3 egyértelmű csalódás. vagy minden aranyos spanyol jeány külföldön van erasmussal vagy ezek tényleg csúnyák. arra felkészültem lelkileg, hogy esetleg szőrösek lesznek (azok), de hogy mind súlyproblémákkal küzd, az sokkolt. az, hogy jól öltöznek mit sem segített a megítélésükön. ezen kívül nincs semmi diverzifikáció, mind egyforma(n csúnya). felüdülést néhány turista jelentett, de mivel szezonon kívül voltunk ez sem sokat nyomott a latban. és mindenhol pincérek szolgáltak fel, lehet ezt fokozni??

mulatozás - 6 jó kis underground helyek, rengeteg ember az utcákon, nagyjából olyan a felhozatal, mint pesten. valószínűleg turistaszezonban ez még hatványozódik.

hangulat - 3 alapjában a következőkkel volt problémám: rendkívül koszos, spanyolok, ízléstelenség. bővebben tényleg mocskos volt, szemét és por az utcákon, sok helyen iszonyatos csatornaszag (nem én voltam, ne mutogass), még az óvárosban is. a spanyolokkal az a bajom, hogy ha kell, ha nem, ordítanak, lehetőleg a füledbe. nem tetszik az egyéb emberi népcsoportokhoz való hozzáállásuk sem, aki nem katalán, az nem is tagja a gerinceseknek. ja igen, ugyebár ez katalónia (catalunya), akik nem érzik magukat spanyolnak, inkább amolyan félistenek, akik leszálltak közénk, hogy ordibálhassanak. de ami tényleg kiverte a biztosítékot, az az ízléstelenség: minden kínai piaci csiricsáré az ablakokba aggatva, a szobrokra (még a miró szobrok is tele voltak aggatva karácsonyfaizzókkal !!!), az ablakban mászó fröccsöntött egynyári mikulás minden második erkélyen, egyszerűen kiábrándító. hogyan lehet gaudí és miró városát ennyire porig alázni?

látnivalók - 8 ez abszolút a helyén van, két negatív hatás ért: a lusta mediterrán nép baszik dolgozni, emiatt pl nem tudtunk felülni a felvonóra, mert 3 napig az erős szélre hivatkozva nem járt (2 napig meg sem mozdult a levegő). a másik az árak; minden belépő legalább 12 euro, ami lássuk be 8-10 hely esetén már elég jelentős pénz. szerintem sok, főleg, hogy a legkisebb helyekre is ennyi a betoppanás költsége. de a múzeumok, a tengerpart, a parkok és a kis utcák teljesen megfelelnek egy emlékezetes kirándulás minden kritériumának. és a galambok mellett sok papagáj is van a városban, jee. érdemes még elvonulni figuerasba, dalí szülővárosába, ahol a saját maga által tervezett múzeum áll, maradandó élmény dalí-fanoknak (én).

kocsmaindex - 5 nincs igazi kocsmajellege a helyeknek, inkább a pub és a szoci kisbüfé vadházasságának titulálnám azt az élményt, amivel szembesülhet az utazó. ugyebár nincs igazán említésre méltó töményük ,ami rossz, de van sangria, amit viszont nem szeretek, eh. de sangriából a kis adag fél liter, tehát okosan rendelésnél. mindenhol kapsz tapast, még éjjel is, nem csoda, hogy tokásodik a nép, ha zabál esténként egy jó masszív berúgás helyett. 

letelepedési index: 5 azt hiszem ez korrekt értékelés, mivel kb egy 9-est és egy 1-est adnék a látottakra. mindenféleképp megéri a látogatást, de óvva intek mindenkit a túlzott elvárásoktól, amiket pl én támasztottam. egy nüansznyi tanács: barcelona reptérről 15 perc alatt a centrumban vagy, girona (fapados reptér) viszont másfél óra vonaton + 40 perc buszozás. teszteltem, barcelona reptér nyert =)

csak hogy terjesszem a tudást: ha esetleg a hétvégén lyonban jártok, érdemes este 6tól végigjárnotok a "fények fesztiválja" igazán kreatív helyszíneit. sok helyen a vetítés mellett zenés performansz is az alkotás részét képezi, azt mondom jól sikerült. bár csak a látnivalók felét volt időm megtekinteni, jövőre biztosan visszajövök egy hétvégére...

aki nem hiszi, járjon utána:

http://www.lumieres.lyon.fr/lumieres/sections/en

fotókat majd töltök fel jövő héten, most egy kis pihenés jön barcelonában, egy hét múlva jelentkezem.

ja és boldog, csokivibrátorban és faszkorbácsban gazdag télapót (nem mikulás) mindenkinek!

hát igen, mostanában állandóan úton vagyunk. ezeket a sorokat épp a francia alpokból írom a nyájnak... alig, hogy visszatértünk párizsból, lalival elruccantunk kerek 1 hétre lengyelföldre, egészen pontosan gdansk-ba. bár ez a hely tőlünk északra van, ez senkit se tévesszen meg, éppen annyira kelet, mint nyíregyháza (semmi bajom nyíregyházával). mivel kivételesen a hétvégét is itt töltöttük, volt időnk bejárni a környék nevezetességeit is, ráadásul be is jártuk (még media marktban is voltunk). felütésnek álljon itt egy mondat, amit szépen megtanultunk, aztán soha nem hasznosítottuk ezt a tudást:

polák, venger dva bratanki, ido sabli, ido slanki (lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát)

KULTÚRÁT A JÓNÉPNEK, HE!

details:

táplálkozás - 9 2 kilót híztam egy hét alatt (igen, izomra). rendben volt az eledelkínálat, lalivala nyugati valutát nem sajnálva próbáltuk ki a legfelkapottabb éttermeket és bizony egyszer sem kellett csalódnunk. igyekeztünk a helyi jellegzetességekre helyezni a hangsúlyt, ami hál' istennek vadhúskínálatot jelentett a gyakorlatban plusz ugyebár tengeri halakat. ettünk is vaddisznót, kacsát, libát, szarvast, de lali mégiscsak a kolbászos levesbe szeretett bele (flacski - kiejtve =)... 9, mert lásd következő bejegyzés.

pincérlányok - 9 kedves és mélyen tisztelt magyar lányok, hölgyek, asszonyok és lovagdámák! azt hiszem a lengyelek és a csehek komoly versenytársak... közvetlen veszélyt nem jelentenek, mert ahhoz át kellene kelniük a hegyeken és magassarkúban az nehéz, de sokan vannak. és aranyosak, bár mind szőke, ami nem rossz, de egyhangú. tipikus, hogy minket mindenhol pincérek szolgáltak ki, a lányok helyett, ejnye-bejnye, nem jó pont. 9, mert félek a honlányok haragjától...

mulatozás - 4 ez nem kifejezetten erőssége a helynek, bár minket lehet, hogy nem akartak a tutijó bulikba elküldeni. megkérdeztünk egy helyi hölgyet, hol érdemes ropni egyet: két helyet ajánlott, az egyik túl messze volt, a másik célközönsége a 14 éves előszörrészeg ifjúság, mi pedig lalival már korhatárosak vagyunk. ezért beültünk egy "kocsmába" (kávézó volt talán...) és az ablakból néztük, ahogy a kopasz nagylengyel fiatalok vadul mulatni indulnak.

hangulat - 5 az óváros kellően élvezetes, végre láttunk az utcán embereket is, nem csak macskaköveket, bár azok lehet, hogy hajléktalanok voltak... viszont amint kilépünk az agglomerációba, azonnal tudjuk, hogy ez éppen annyira eu, mint románia (vagy éppen magyarország...) lakótelep életzérzés a népesség 60%-a számára.

látnivalók - 7 kezdhetném az óvárossal, ami tipikus hanza-épületeket jelent, szépen karbantartva, magas tornyokkal, macskaköves utcákkal, hídakkal... szerettük. aztán elnéztünk hel-be, ami egy félsziget legvégén fekvő település (50km-re nyúlik be a balti tengerbe). a vízről annyit kell tudni, hogy 2 fókafaj is él benne, no komment, 8 fokos vízben én is nőnek érzem magam... azért lali a tengerparton félmeztelenre vetkőzött, úgy fest, mint a norvég michael flatley; az erről készült képes dokumentációt csak az ő engedélyével tárom a nagyközönség elé, bár félő, hogy megugrana az öncsonkítások száma az olvasók körében. végül megnéztük európa második legnagyobb várát marlbork-ban, ami tényleg nagy volt, ellenben pont annyira üres. természetesen egy kisebb századnyi katonával azért itt is összefutottunk, de igyekeztünk beleolvadni a tömegbe (ami én voltam, lali, egy anyuka és egy 4 éves kislány).

kocsmaindex - 6 hát ez most nehéz. kocsmával nem igazán találkoztunk, ami rossz és egyben nem jó. de keletről lévén szó, a pálinkák és egyéb erős szeszek határozzák meg a balti halászok mindennapjait (akik nem szeretik az eu-t, sajnos nem tudjuk miért...). a zsubrovka egy pálinka, aminek ismertetőjele egy (1) darab fűszál az üvegben, hangsúlyos ízt nem ad neki. de almalével kötelező gyakorlat a torok gyakori (napi 3-4 nekünk) öntözése. van még csak egy helyen gyártott kamu-elit piájuk is a goldwasser. íze a jägeré, színe a vodkáé és aranydarabkák úszkálnak benne (minden szomszédos országtól loptak valami jót =). tényleg arany, 24 karátos. semmire nem jó, csak áltrendi. bár már több, mint 400 éve gyártják, az ára alapján nem lehet igazán felkapott pia. azért vettünk 3 üveggel =)

rendőrség - 2 nos, közel vagyunk az orosz és ukrán határhoz, ez érződik is. minden sarkon rendőr, ahol nincs ott katona. a turistakiskönyvemben, amit helyben kaptunk, szó szerint ez áll: "az utcára ne menjünk részegen. emiatt előállítanak és egy éjszakát a dutyiban töltünk. ha ellenállást tanúsítunk, könnyen eszméletlenre verhetnek a rendőrök". namármost egy olyan hely, ahol nem lehetek szabadon agymax, nem jó hely. despota hely. pfuj.

letelepedési index: 6 úgy tűnik a számok csalnak, ennyire azért nem jó hely. a kaja, a csajok és turistalátnivalók tényleg rendben vannak, a balti-tengeri naplementéről nem is beszélve, de ez baszottul kelet. az egyetlen főúton (autópálya? hahaha) traktorok és ifák lassítják az amúgy sem kapkodós forgalmat, koszos, tipikus tanyavilág. magyarország felnagyítva...

ui. bárkihez szóltunk angolul, ha bénán és mutogatva is, de tudott válaszolni kortól és nemtől függetlenül! nálunk még a rendőr is csak bután néz...

Voltunk Párizsban. Ezt mindenki tudja, aki olvassa a blogot. Lentebb található Gyuri képes beszámolója. Most rajtam a sor, s a Wellington együttes egyik albumának hallgatása közben leírom, hogy szerintem milyen hely ez.

Szóval megérkeztünk 3.5 óra autókázás után, kicsit belefáradva már a francia nemzeti autómárkák által kreált ortopédabbnál ortopédabb gépkocsik bámulásába a sztrádán. A szállás egész korrekt, ha nem számítasz többre a régi osztálykirándulásos miliőnél. Fűtés nincs, minek az, helyedre. Az este első benyomása, hogy Párizs rossz. Koszos, csúnya, nem tudnak vezetni. Nem csoda, ha minden héten tüntetnek az emberek. A kaja is szar volt első este, de ez már csak ilyen, mert miután kisétáltuk magunkat a patkányoktól hemzsegő parkban és folyóparton, beestünk az egyetlen nyitva tartó kávézóba egy szendvicsre.

Másnap azért javult a helyezet valamelyest, s végre látthattunk helyi embereket is. Igen, mind művészfejű, bölcsészruházatú főemlős. Mind. Kivéve a pakisztáni taxisokat. Ekkor történt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve gyalog indultunk fel a Toronyba. Nem annyira jó móka, mert félúton elfáradsz, és lefelé is csak lépcső, meg felfelé is. Itt egy kép, hogy lássátok, nem hazudunk, tényleg voltunk a toronyban. Koncentráljatok az arcainkra, napokig rémálmaitok lesznek.

Aztán persze, kedvenc kollegain kitalálták, hogy járjuk be gyalog a várost és nézzünk meg minden nevezetességet. Jót nevettünk. Szóval, a csajokat elhagyva, felszálltunk egy piros turistabuszra, amivel aztán tényleg bejártuk a várost és megnéztük, amit meg kell. De előtte még Gyuri generális lelőtte a kerítést.

Mivel hideg volt, leteszteltük az abszint jótékony hatásait, és perverz pincérekkel találkoztunk, majd bementünk a Nagy Múzeumba, ahonnan ki is jöttünk gyorsan, mert nem volt időnk holmi szendén mosolygó festményt nézegetni! De azért itt egy kép, hogy bizonyítsam az internetnek, hogy itt is voltunk.

Mentünk tovább, természetesen a piros busszal, legkevésbé sem gondolva, hogy a két okos leány vajon hol tart a nagy gyalogolásban, de hát ismertek, mi már csak ilyen empatikusak vagyunk. Szóval, következő megálló a Nagy Templom volt. Ami nem is olyan nagy, meg kell védenem az egri Bazilikát. A rózsaablakok már 500 éve sem voltak menők, és ismét arra döbbentünk rá, mennyire ráértek az emberek régebben, hogy különböző arcú szobrokat faragjanak, ahelyett, hogy a napenergia hasznosításáról gondolkodtak volna. De a képen azért látszik, Gyuri a gyermeklelkű nagyon örült, hogy ott lehetett.

A következő és egyben utolsó állomás a Nagy Kő Objektum volt, ami érdekes, meg nagy, de semmi több. Azért azt meg kell jegyezni, hogy kicsiny holland városunk, amiben lakunk, szépen fel volt jegyezve az építmény falára. Biztos azt is elfoglalták a fransziák, de mivel kevés a béka, visszavonultak. Itt egy kép is, de ez becsapós, nem a fal kicsi, hanem én vagyok nagy.

Voltunk még a Híres Örömlányos helyen is (itt is csináltunk képet, de az nem vállalható a nagyvilág előtt, úgyhogy az csak emeltdíjas sms fejében tekinthető meg), de szánalmas volt kívülről, ezért inkább hátat fordítottunk neki, ahogy Franciaország idennyelven nem beszélő furcsatestű embereitől. Hát ennyi volt.

Táplálkozás: 9 - Erre valóban nem lehet panasz. Ettünk itten kacsát, libát, csirkét, sertést, bárányt, marhát, talán patkányt is, bár ezt már sosem tudom meg. Hogy miért csak 9-est kap? Mert első este minősíthetetlen szendvicset adtak nekünk, darabját 10 euroért.

Pincérlányok: 7 - Mivel a legtöbb helyen pincérfiúk voltak, nehéz általános képet alkotni, de abban egyetértek Kedves György, hogy ezen a téren is rendben van ez a csigatömeggyilkoló nemzet. A baj csak az, hogy utolsó nap a pincérlány kisebb sokkot okozott nekünk a farmer fölött kilógó, kicsit sem lapos hasával, valamint a fogaival, melyeknek legalább fele épp kiment a reptérre a nagymamáért.

Mulatozás: 7 - Azért ez mégiscsak Párizs, ezért lehet itt sok emberrel ordenáré partit csapni. Persze nem azért mert szuperjó ez a hely, hanem mert a francia PR hihetetlen ügyes, és mindenki azt hiszi, hogy álleejtős ez a hely, közben meg nem. De épp ezért sok ember jön ide, s ha már itt van, akkor ereszd el a hajam. Van itt vörös szőnyeg, kaviár, pezsgő, de füstös pincék is találhatóak a repertoárban.

Hangulat: 6 - Engem nem fogott meg a hangulat, szerintem Gyurit se, csak sok volt neki az abszint. Bár, az igazat megvallva, hangulatos volt 45 percet várni a metróra a sztrájkok miatt...

Látnivalók: 10 - Rosszmájúságom ellenére el kell ismerni, hogy nevezetességekből nincs hiány, valamint az embereket is látni kell. A parkolási kultúrára érdemes odafigyleni, mint ahogy a megoldhatatlan dugók kialakításának képességére is, ugyanis ezek nagy erősségei eme sznob népnek.

Kocsmaindex: 5 - Na, szerintem ezen a tére van mit fejlődni, ha fel akarnak nőni a világ keletebbik feléhez kocsmázás terén. Egyrészt éjjel alig van ember az utcán, holott az a legjobb időpont részeg randalírozásra. Mindenhol csak kávézók, meg éttermek, sehol egy helyi kocsma, ami meg van, az hamar bezár.

Letelepedési index: 7.33 - Nem csalódtam, erre számítottam. Jó ez a város, mert a média felhypeolja, te meg jól odamész, kicsit húzod a szádat, de azért jól érzed magad és elversz egy csomó pénzt. Azért lakni soha nem mennék oda.Te se menj.

Most epp itt allunk a gdanszki repteren egy NETkiosk elott. Nagyon izgalmas mert pereg az idonk lefele, mar csak 1 perc van hatra.

Holnap beszamolunk!!!   

következzék egy képes beszámoló a lali által rossznak titulált városról, ahol nyoma sincs parkolási kultúrának. ugyebár a team building jó dolog, ez a mottó vezérelt minket, mikor azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk elszámoltatni mindent a céganyával. csapatot építeni mentünk, ami részben sikerült is: gyarapodott a gyomortérfogatunk.

munkától és 4 órányi autózástól elgyötörten érkeztünk meg úgy éjjel f12 tájban, mikoris összefutottunk a kanadai batman kölykével. megijedtünk volna, ha nem előtte találkozunk egy macskanagyságú patkányokból álló csordával.

mit is tehettünk volna, sétáltunk és rémisztgettük az embereket a dermesztő hidegben kb hajnal 2ig. ezután visszatértünk a szállásra, ahol MAJDNEM volt fűtés, csak éppen nem. fáztunk. kocogott a fogunk. másnap arra ébredtem, hogy a csapat fele kesztyűben és kabátban alszik, lali nedves törölközőt terített pluszban magára én meg csak hibernáltam a testem.

a nap jól indult ezt leszámítva, reggeli egy kávézószerűben: croissant, café au lait, jus d'orange. folytatva a bejáratott ösvényt tovább rémisztgettük és botránkoztattuk a jónépet, ebből jön egy kis intermezzo:

lajos úr kézenáll a vas előtt

zsorzs fezsesz eggyéválik az oszloppal, mely a magyar "béke" szót ábrázolja

szerencsémet ismerve az orleans-i szűz helyett quasimodoba futottam csak bele. a notre dame nem is olyan nagy, mint ahogy azt én elképzeltem, a rózsaablakok pedig egyáltalán nem különlegesek, prágában százszor szebbek vannak még a régi sörgyárakon is... de a franciák marketingje jobb.

a sikoly - ez az általános reakció párizsban, ha elköveted azt a hibát, hogy angolul szólsz valakihez...                      

ugyebár táplálkozni kell, és hát a hidegben hamarabb megéhezik a nép. adtunk a kulináris élvezeteknek rendesen, 2 nap alatt egy átlagos család havi ételre szánt költségvetését túlléptük. jócskán. liba, kacsa, marha és persze hagymaleves. külön élmény volt a champs d'elyseén beülni egy felsőfelsőfelső kategóriás étterembe, ahol rajtam kívül mindenki öltöny-nyakkendőben volt. még lali is egy pulcsit erőltetett adonisz testére. én tartottam magam a mintás pólóban. lali itt követte el azt a hibát, ami miatt az utolsókat rúgja, csak nem tud róla: csúnyán nézett a yakuza fővezérre.

természetesen ha párizs, akkor abszint. bár nem innen származik, ahogy azt sokan hiszik, hanem csehföldről, de itt vált híressé mikor a művészlelkek tömegesen itták halálra vagy épp vakra magukat.. a századelőn betiltották és csak 15-20 éve van újra forgalomban, de persze feketén mindig lehetett kapni. ez a berögződés megvan a népben még mindig: 2 helyen kértünk, először felmásztak egy bárszékre, levettek pár poros edényt a legfelső polcról, aztán egy üveget, amiben az abszint volt. stílusosan öblös pohárban hozták, abszintos kanál, cukor, ollé. a másik helyen nem voltam ennyire elégedett; a kezdet érdekes volt - a mosogató alatti csővezetékek közül vették elő - de amikor feles pohárban szolgálják fel TASAKOS KÁVÉCUKORRAL (!), akkor egy jóérzésű alkoholista elgondolkodik a hely felgyújtásán...

nem volt persze stresszmentes a kiruccanás, f.györgy bugyi lakost végig követte az Ujj, de végül leráztam. mindegy a yakuzafőnök úgyis ezt fogja ebédelni jövő héten, muhaha.

vasárnapra maradt az új városrész a la defensé, amit fogalmam sincs miért hívnak így. itt tartózkodik az a lyukas épület, amiről én mindig is azt hittem, hogy brüsszelben van. ez egyébként egy fergetegesen szenzációsan fenomenális kép lehetett volna, ha lali nem lusta közelebb jönni 1 (egy) méterrel, de mindegy...

akkor nézzük pontról pontra, mit tud ez a város, amit boz nem.

táplálkozás - 10 ehhez nem fér kétség. igazából 11est adtam volna, ha elfelejtik feltalálni a büdössajtot, de nem így történt. drága a hely, de élvezettel tömi a nép a jobb napokat látott kacsát az arcába. természetes szelekció, ez van kacsák.

pincérlányok - 9 szép és jó és moulin rouge. mindenki divatos, bár ez nem jelenti azt, hogy meg is fürdenek kellő gyakorisággal. de nem véletlenül a franciák találták fel a parfümöt.

mulatozás - 6 ezt nem maradt időnk/energiánk tesztelni, de hírből úgy tudjuk jó. hiába no, mi is öregszünk. a moulin-ba elnéztem volna, de erősen harisnyaellenes vagyok.

hangulat - 8 fergeteges a hangulat, turistalányok a világ minden tájáról. londonhoz hasonlítanám, csak nincs annyira sok ember, viszont franciául beszélnek, ami csapás. meggyőződésem, hogy ki fog pusztulni ez a nyelv, mert én nem szeretem.

látnivalók - 9 nem 10, mert a notre dame pici. amúgy ezt a részt mindenki tudja, feleslegesen koptatom a mutatóujjam. a louvre-ra nem maradt időnk, oda egy hétvégére visszamegyünk miután kiállították az első képemet.

kocsmaindex - 7 és ezt félve adom, mert az abszintrejtegetési technikák sokszínűsége rendkívül megfogott, de könyörgöm, ismétlem KÖNYÖRGÖM hogyan lehet tasakos cukrot adni hozzá???!!??

letelepedési index: 8.16 nem kell aggódni, odafigyeltem, hoyg ne kapjon annyit, mint london. de azért jó hely. még talán ajánlom is. patkányfetisiszták előnyben.

a posztnélküli időkben három turistaosztag is látogatást tett szerény hajlékunkban, felmérve a disszidálás nyújtotta lehetőségeket. senki sem akart maradni. ez szerintem önmagáért beszélő döntés. bár minden csúnyát és rosszat kipróbáltak, megrettentek a fertő láttán és hazatértek az anyaországba.

kérem a behatolók emlékezzenek meg egy-egy mondatban az itt eltöltött időről - amennyiben emlékeznek valamire...

én persze sosem döltem be ennek az axiómának, ezért is szeretek a lehetö legkörülményesebben megtenni aránylag kis távolságokat is. maga az alapfeltevés nem tünt bonyolultnak, roosendaal-brüsszel-birmingham-lakeside, kocsi-repülö-kocsi felállásban. semmi extra, már az orrszöröm végén éreztem a friss angol levegöt. ekkor lali rögtön sztrájkolni kezdett (ez még fontos lesz a végén), hogy a kocsit hagyjam ott, különben vonattal kell dolgozni menniük. ám legyen. a jó szívem visz majd a sírba, de ezt tudjátok. akkor vonat brüsszelig. mi történhet? hát az basszameg, hogy fitymaarcú törökök ellopják a táskádat a vonaton a fejed fölül ÚGY, HOGY A MUNKATÁRSAD VELED SZEMBEN ÜL!! jó, ez érthetövé válik, ha közlöm, hogy kedves pendejo volt az a munkatárs. az eltünt dolgok listáját lali már lentebb ismertette, a magánjellegü károm kb 2 havi félretett verejtékkel megkeresett píz. jee és ollé. mit tesz a magyar állampolgár, akinek az összes papírja a táskában volt? feljelentést tesz, mert naiv és hisz a biztosítási rendszer kétoldalú müködésében. brüsszel, rendörség. repülöindulásig fennmaradó idö: 1 óra. ülünk, várunk, rajtunk kívül senki sem izgul. fönök lemondja az utat, de mi kemények vagyunk, elhatározzuk, hogy valahogy megyünk. behívnak, jegyzökönyv, természetesen belgául, nehogy bármire is fel tudjam használni magyarországon. sebaj, megvan, taxiba be, ablakot le. idö: T-40 perc. AIRPORT IN 5 MINUTES! GOGOGO! taxiemberünk rezzenéstelen arccal tartja a 40-es tempót, gyuri elöször elkezd izgulni, még talán a szemöldököm is felvontam. reptér T-25 perc. lassan mentünk, de a tarifa alapján ezt senki sem hinné el. check in kapu T-23 perc. lány mosolyogva közli, hogy nem engednek felszállni, mert a check in 30 perccel indulás elött zár. én lobogtatom a jegyzökönyvet, oda kell érnünk, fontos, stb. hatástalan. oké, tegyük át a jegyet késöbbi gépre. következö gép T+4 óra. nincs szabad hely, csak business class-on. sebaj, cég fizet, igyál vizet. váróban telefonálással eltöltött 3 óra után végre a gépünk közelébe kerülünk. megérkezünk birminghambe. ugyebár kocsit béreltünk volna, de gyuri fiú jogsiján most valami török rovar nevetgél. akkor vonat. ott vagyunk, megcsináltuk, végre szálloda. nekem ugye nincs már bankkártyám, daninak nincs rajta keret. király, sátrazunk. meggyöztük a recepcióst, hogy szánjon meg minket és vonjon le annyi pénzt amennyit enged a kártya és megígérjük, hogy nem szökünk el fizetés nélkül. hatott. 11 óra alatt teljesült a 3 órás út. jippijé. ki akar velem utazni?

ui: tehát mint az jól látható, az egész abból indult ki, hogy lali megkért, hagyjam ott a kocsit. minden az ö hibája. ezúton is köszönöm.

na jó csak vicceltem, lali sokat segített a kárenyhítésben. kösz.

hello, hello... újra itt vagyok.

visszatérek, mint rambo vietnámba 2007-ben. kihagyásomnak nincs semmilyen oka, vagyis egy, de az velem született: lusta vagyok. ez predesztinálja karrierlehetőségeimet is, de ezt majd egy mámoros éjszakán megosztom.

megpróbálom posztokban összefoglalni az elmúlt egy hónap történéseit, kellemes olvasgatást, de közben szigorúan tilos dolgozni, mert kinyúlok a monitoron keresztül és kitépem a szempilládat...

a rock örök

Nos, mint láthatjátok, Gyurika nem erőlteti meg magát és képtelen ide egy szánalmas posztot is írni. Ezért most az én feladatom, hogy megvédjem kedvenc blogomat az "elfelejtett weblapok temetőjébe" kerüléstől.

Ma újraélesztem a termékbemutató rovatot, így nagy dolgozás közepette. Terítéken a legfrissebb Megadeth album, ami már nem is olyan mai darab, hisz majd fél éves. Zenei téren szerecsére minden maradt a régiben, kedvenc nyikorgó hangú frontemberünk nem ment el semmilyen új irányba. És ez így van jól. Az albumon 13 szám van, ebből 11 új, a maradék kettő régebbi dal, új köntösben. Szerintem a Tout le monde ezen feldolgozása felejtős, nem ezért fogod rongyosra játszani a lemezt.

Hogy honnan veszem, hogy ez az album jól sikerült? Saját tapasztalatom, hogy, ha valami elsőre nem tetszik, akkor az csak jó lehet. Ugyanis utána fokozatosan újrahallgatom, egyre jobban ráérzek a lemez összképére, megragadnak bennem dallamok, majd kialakul az elmémben az erősorrend is a számok között. Ami nagyon jó, hogy Mustaine a saját projectjei mellett még mindig komolyan veszi a Megadethet, s ezzel az albummal, valamint az előzővel tulajdonképpen a képzeletbeli rangsorban nálam már megelőzi az öreguras tempóban dolgozó Metallica-t. Természetesen végső konzekvenciákkal várjuk meg Uncle Hetfield új albumát is, de ha hasonlóan egysíkú lesz, mint a St. Anger, akkor végleg odakerülnek Gyurika mellé a lyukba. De, ugye, a remény hal meg utoljára.

Szóval, kedves emberek, tessenek nyugodtan odafáradni egy zeneboltba, esetleg a Keleti aluljárójába és tessék pénzt áldozni erre a lemezre, mert simán ellesztek vele egy darabig.

Nálam a végső értékelés: 9

Most, hogy itt vagyok ismét hazám földjén, hétfő reggel lévén bemetróztam a munkahelyemig. Gondoltam mivel mással kezdhetném a napot, minthogy veszek fel pénzt, valamint beszerzek egy Nemzeti Sportot. Mindezt egy helyen meg tudom oldani a Duna Plázában, ezért odasiettem a kedvenc trafikomhoz. Kiderült, csak 10-kor nyit, éppen 9:58 volt. A rács már félig fel volt húzva, de én türelmes ember lévén, kivártam a sorom. Tudni kell, hogy a bankautomata is nagyon okosan a trafik területén belül van, tehát csak akkor használhatod, amikor az nyitva van. (Ezért különösen szellemes megoldás, hogy ráírják az ATM-re, hogy 0-24h...)

Szóval, türelmesen várok, de ugye itthon nem mindenki ér rá, épp egy középkorú fazon is arra járt s éles hangon bekiabált a trafikba, az ott szorgoskodó alkalmazotthoz:

- Bemehetnék a rács alatt venni egy piros Pall Mall-t?

Az alkalmazott tartotta magát a nyitvatartási időhöz, ezért keményen ellenállt:

- Sajnos még nem vagyunk, nyitva, pár perc türelmét kérem. - mondta udvariasan az eladó.

Hősünk hümmentett egyet a körszakálla alatt és elindult további útjára, hisz ő nem képes várni 2 percet, közben pedig az alábbi mély értelmű mondatot sercintette az eladó felé:

- Semmi baj, hogy rohadnál meg ahol vagy.

Erre az eladókislány sem volt rest, kocsis módjára összeillesztette a végszót:

- Hogy milyen kibaszott geci emberek élnek a Földön, bazmeg.

Én csak álltam ott, és arra gondoltam, milyen jó újra itthon lenni.

Most kaptam a hírt, hogy Gyurika ismét maradandót alkotott utazás címszó alatt. Most nem velem megy éppen, hanem a Pendejo-val, ami önmagában is egy balszerencse, de nemrég hívott, hogy okosan a vonaton ellopták a Laptop táskáját az ülés fölötti tartóból...

Benne volt:

- egy félmilliós laptop

- kreditkártya 2.2milliós hitelkerettel

- pénztárca (egyelőre nincs adat mi volt benne pontosan, de legalább 200euróval)

- dokumentumok amik a munka szempontjából pótolhatatlanok

- telefon

- MP3 lejátszó

Egyelőre nem tudni pontos adatokat a kár mértékéről, későbbi híradásunkban talán be tudunk majd erről számolni. Jelenleg ádáz hajsza zajlik egy taxiban, Brüsszel közepén, ahonnan 30 perc alatt kéne eljutni a repülőgép ajtajáig. Ha bennfentes informátorunk újra jelentkezik, természetesen azonnal beszámolunk róla!