Nos, mint láthatjátok, Gyurika nem erőlteti meg magát és képtelen ide egy szánalmas posztot is írni. Ezért most az én feladatom, hogy megvédjem kedvenc blogomat az "elfelejtett weblapok temetőjébe" kerüléstől.
Ma újraélesztem a termékbemutató rovatot, így nagy dolgozás közepette. Terítéken a legfrissebb Megadeth album, ami már nem is olyan mai darab, hisz majd fél éves. Zenei téren szerecsére minden maradt a régiben, kedvenc nyikorgó hangú frontemberünk nem ment el semmilyen új irányba. És ez így van jól. Az albumon 13 szám van, ebből 11 új, a maradék kettő régebbi dal, új köntösben. Szerintem a Tout le monde ezen feldolgozása felejtős, nem ezért fogod rongyosra játszani a lemezt.
Hogy honnan veszem, hogy ez az album jól sikerült? Saját tapasztalatom, hogy, ha valami elsőre nem tetszik, akkor az csak jó lehet. Ugyanis utána fokozatosan újrahallgatom, egyre jobban ráérzek a lemez összképére, megragadnak bennem dallamok, majd kialakul az elmémben az erősorrend is a számok között. Ami nagyon jó, hogy Mustaine a saját projectjei mellett még mindig komolyan veszi a Megadethet, s ezzel az albummal, valamint az előzővel tulajdonképpen a képzeletbeli rangsorban nálam már megelőzi az öreguras tempóban dolgozó Metallica-t. Természetesen végső konzekvenciákkal várjuk meg Uncle Hetfield új albumát is, de ha hasonlóan egysíkú lesz, mint a St. Anger, akkor végleg odakerülnek Gyurika mellé a lyukba. De, ugye, a remény hal meg utoljára.
Szóval, kedves emberek, tessenek nyugodtan odafáradni egy zeneboltba, esetleg a Keleti aluljárójába és tessék pénzt áldozni erre a lemezre, mert simán ellesztek vele egy darabig.
Nálam a végső értékelés: 9
a ti véleményetek: