én persze sosem döltem be ennek az axiómának, ezért is szeretek a lehetö legkörülményesebben megtenni aránylag kis távolságokat is. maga az alapfeltevés nem tünt bonyolultnak, roosendaal-brüsszel-birmingham-lakeside, kocsi-repülö-kocsi felállásban. semmi extra, már az orrszöröm végén éreztem a friss angol levegöt. ekkor lali rögtön sztrájkolni kezdett (ez még fontos lesz a végén), hogy a kocsit hagyjam ott, különben vonattal kell dolgozni menniük. ám legyen. a jó szívem visz majd a sírba, de ezt tudjátok. akkor vonat brüsszelig. mi történhet? hát az basszameg, hogy fitymaarcú törökök ellopják a táskádat a vonaton a fejed fölül ÚGY, HOGY A MUNKATÁRSAD VELED SZEMBEN ÜL!! jó, ez érthetövé válik, ha közlöm, hogy kedves pendejo volt az a munkatárs. az eltünt dolgok listáját lali már lentebb ismertette, a magánjellegü károm kb 2 havi félretett verejtékkel megkeresett píz. jee és ollé. mit tesz a magyar állampolgár, akinek az összes papírja a táskában volt? feljelentést tesz, mert naiv és hisz a biztosítási rendszer kétoldalú müködésében. brüsszel, rendörség. repülöindulásig fennmaradó idö: 1 óra. ülünk, várunk, rajtunk kívül senki sem izgul. fönök lemondja az utat, de mi kemények vagyunk, elhatározzuk, hogy valahogy megyünk. behívnak, jegyzökönyv, természetesen belgául, nehogy bármire is fel tudjam használni magyarországon. sebaj, megvan, taxiba be, ablakot le. idö: T-40 perc. AIRPORT IN 5 MINUTES! GOGOGO! taxiemberünk rezzenéstelen arccal tartja a 40-es tempót, gyuri elöször elkezd izgulni, még talán a szemöldököm is felvontam. reptér T-25 perc. lassan mentünk, de a tarifa alapján ezt senki sem hinné el. check in kapu T-23 perc. lány mosolyogva közli, hogy nem engednek felszállni, mert a check in 30 perccel indulás elött zár. én lobogtatom a jegyzökönyvet, oda kell érnünk, fontos, stb. hatástalan. oké, tegyük át a jegyet késöbbi gépre. következö gép T+4 óra. nincs szabad hely, csak business class-on. sebaj, cég fizet, igyál vizet. váróban telefonálással eltöltött 3 óra után végre a gépünk közelébe kerülünk. megérkezünk birminghambe. ugyebár kocsit béreltünk volna, de gyuri fiú jogsiján most valami török rovar nevetgél. akkor vonat. ott vagyunk, megcsináltuk, végre szálloda. nekem ugye nincs már bankkártyám, daninak nincs rajta keret. király, sátrazunk. meggyöztük a recepcióst, hogy szánjon meg minket és vonjon le annyi pénzt amennyit enged a kártya és megígérjük, hogy nem szökünk el fizetés nélkül. hatott. 11 óra alatt teljesült a 3 órás út. jippijé. ki akar velem utazni?
ui: tehát mint az jól látható, az egész abból indult ki, hogy lali megkért, hagyjam ott a kocsit. minden az ö hibája. ezúton is köszönöm.
na jó csak vicceltem, lali sokat segített a kárenyhítésben. kösz.
a ti véleményetek: