egyszer csak úgy döntöttem, hogy nem csak olvasni és a nyálamat csorgatni kéne, hanem ki is lehetne próbálni egy komolyabb éttermet. mivel ez itt nem bugyi, rákerestem a környéken lévő 2 vagy 3 csillagos éttermekre és megnéztem melyik van legközelebb (ez is egy lényeges kényelmi szempont). találtam is egyet mindössze 30 km-re a tengerpart felé.
nem állítom, hogy simán odajutottunk: gondoltam nem kell gps ilyen rövid útra, így memorizáltam a tervet; kár, hogy valamit rosszul, így 20 perc bolyongás után inkább tárcsáztam a 0-24 tudakozót (lali az internet előtt) és segítséget kértem. egy mellékútról nyíló mellékút mellett volt egy kis nádas mögött.
leparkoltam a kis ford fiestát a nagyjából 25 darab x5, q7, cayenne és egyéb téli hobbiterepjáró közé majd egy rendkívül boldog pincér kirohant, hogy kinyithassa nekünk a kocsiajtót a -150 fokos időben. miután átjutottunk pár elég limitált munkakörrel rendelkező emberen (egy recepciósszerű, egy kabátelvevő, egy az asztalunkhoz vezető) leültünk a fotelekkel ellátott asztalhoz és próbáltuk kitalálni mi lehet a protokoll ilyen helyeken.
persze hollandokhoz méltó módon a fűtést még egy ilyen elit étteremben sem erőltetik, mert pénzbe kerül, szóval kicsit fáztunk, de ezt már megszoktuk. megkaptuk az étlapot és a kb 80 oldalas borlapot. persze már előre eldöntöttük a netes étlap alapján, hogy a kis és a nagy menüre repülünk rá, előbbit a bormenüvel kiegészítve. ez persze nem a sztenderd eljárás (általában csak azonos menüt hoznak ki, hogy egyszerre szolgálhassák fel a fogásokat), de rövid válságtanácskozás után a séffel, a pincérek elfogadták a kérést...
itt található a menünk. kaptunk 3 előételt, ebből az egyik egy zserbóra emlékeztetett, de amint bevettem a számba egyből eltűnt a nyelvemen. konkrétan nem volt mit lenyelni. kicsit megijedtem. miután ezt letudtuk, elkezdték kihordani a fogásokat hosszabb-rövidebb szüneteket tartva köztük. gondolom ennek is van valami tudományos háttéranyaga, a brit tudósok 5 éves projekt keretében kutathatták, hogy hány perc az ideális szünet két étel között.
a teljes menüt most nem fogom leírni, mivel nincs annyi türelmem, de néhány dolgot azért kiemelnék. egyrészt boldogan vettem tudomásul, hogy egy újabb drága hobbit húzhatok le a listáról, ugyanis utálom a kaviárt. mindeddig nem kóstoltam komolyabb kaviárt, de most már tudom, hogy extrém halízű, amit én viszont nem komálok. több pénz marad whiskyre, jee. igazán finom volt az általam desszertnek tekintett hal: édes tejben főtt, rebarbarával és naranccsal körítve ez szerintem édesség és nem főétel. érdekes módon legjobban nem egy étel fogott meg, hanem egy mellékszál: a lepényhalhoz tartozó almaszósz. a granny smith-ből készült 3 pötty a tányéron (tényleg akkora volt, mint a körmöm) olyan intenzív ízű volt, mint ha megettem volna egy fél kiló almát. a dobogón második helyet elfoglaló rizottó nem sokban hasonlított az általam készített sűrű masszára, nagyon könnyű étel volt; nem is lehetett volna másképp nagyjából 10. fogásnak kihozni... a lényeg persze a frissen ráreszelt szarvasgomba: külön kis asztalon érkezett egy nagy fémkupola, alatta egy kis porceláncsésze, amiből egy szép méretes szarvasgomba került elő. a pincérnő hófehér kesztyűben reszelt le precízen 10 hajszálvékony szeletet a speciális szarvasgomba-reszelőn (ezt is hiába keresnéd a konyhámban).
az egyetlen dolog, ami nem ízlett az este folyamán a desszert volt. ebből két variáció létezett: férfi és női. az enyém egy kibaszott édes banáncsoda volt, számomra szinte ehetetlenül sziruposan. a másik viszont egy remekmű: egy hatalmas "gyöngy", aminek hajszálvékony fala van, bárhol hozzáérsz betörik. fel kell törni a tetejét (nagyjából annyi, hogy hozzáérsz), mint egy tojást és a lényeg a belsejében van - vaníliás, kávés, kardamomos nagyon jól eltalált édesség. ezután még került egy nagy tálca bonbon az asztalra, tudod, ha még éhes lennél. mivel a banáncsodát nem ettem meg teljes egészében, így inkább a bonbonok közül szemezgettem, természetesen mind itt készült - kézzel.
mivel a vacsora összesen 4 órán át tartott, hogy ne aludjak el hazafelé még berendeltem egy kávét. azaz a számla alapján "coffee service"-t. hoztak egy kis asztalt, egy hatalmas tálcán féléves herendi porcelán termelést, 3 hatalmas tálat tele narancsvirágos pillecukorral, karamellel és turrónnal. a kis asztalra pedig egy hatalmas tálca került 11 kerámiaedénnyel. minden edényben kézzel készült trüffelek sorakoztak, amikből szabadon választhattunk - volna, ha nem lettünk volna annyira tele, hogy elfeleztünk ketten 1 trüffelt.
fizetésnél még elgondolkodtam, hogy itt is 10% borravalót illik-e hagyni, de mivel ez egy közepesnél jobb étteremben eltöltött vacsora árát képezte így megfeleztem. kommentben várom, hogy amúgy mi a protokoll?
végül kaptunk még két könyvet és egy doboz kézzel készült bonbont is ajándékba, nehogy már üres kézzel távozzunk és a háziasszony személyesen köszönt el tőlünk. végeredményben az első gasztrokulturális élményem erősen pozitív, azt hiszem felveszem a hobbijaim közé.
Michelin: 2 **
Gault Millau: 19,5
a ti véleményetek: