Voltunk Párizsban. Ezt mindenki tudja, aki olvassa a blogot. Lentebb található Gyuri képes beszámolója. Most rajtam a sor, s a Wellington együttes egyik albumának hallgatása közben leírom, hogy szerintem milyen hely ez.
Szóval megérkeztünk 3.5 óra autókázás után, kicsit belefáradva már a francia nemzeti autómárkák által kreált ortopédabbnál ortopédabb gépkocsik bámulásába a sztrádán. A szállás egész korrekt, ha nem számítasz többre a régi osztálykirándulásos miliőnél. Fűtés nincs, minek az, helyedre. Az este első benyomása, hogy Párizs rossz. Koszos, csúnya, nem tudnak vezetni. Nem csoda, ha minden héten tüntetnek az emberek. A kaja is szar volt első este, de ez már csak ilyen, mert miután kisétáltuk magunkat a patkányoktól hemzsegő parkban és folyóparton, beestünk az egyetlen nyitva tartó kávézóba egy szendvicsre.
Másnap azért javult a helyezet valamelyest, s végre látthattunk helyi embereket is. Igen, mind művészfejű, bölcsészruházatú főemlős. Mind. Kivéve a pakisztáni taxisokat. Ekkor történt, hogy hirtelen ötlettől vezérelve gyalog indultunk fel a Toronyba. Nem annyira jó móka, mert félúton elfáradsz, és lefelé is csak lépcső, meg felfelé is. Itt egy kép, hogy lássátok, nem hazudunk, tényleg voltunk a toronyban.
Koncentráljatok az arcainkra, napokig rémálmaitok lesznek.
Aztán persze, kedvenc kollegain kitalálták, hogy járjuk be gyalog a várost és nézzünk meg minden nevezetességet. Jót nevettünk. Szóval, a csajokat elhagyva, felszálltunk egy piros turistabuszra, amivel aztán tényleg bejártuk a várost és megnéztük, amit meg kell. De előtte még Gyuri generális lelőtte a kerítést.
Mivel hideg volt, leteszteltük az abszint jótékony hatásait, és perverz pincérekkel találkoztunk, majd bementünk a Nagy Múzeumba, ahonnan ki is jöttünk gyorsan, mert nem volt időnk holmi szendén mosolygó festményt nézegetni! De azért itt egy kép, hogy bizonyítsam az internetnek, hogy itt is voltunk.
Mentünk tovább, természetesen a piros busszal, legkevésbé sem gondolva, hogy a két okos leány vajon hol tart a nagy gyalogolásban, de hát ismertek, mi már csak ilyen empatikusak vagyunk. Szóval, következő megálló a Nagy Templom volt. Ami nem is olyan nagy, meg kell védenem az egri Bazilikát. A rózsaablakok már 500 éve sem voltak menők, és ismét arra döbbentünk rá, mennyire ráértek az emberek régebben, hogy különböző arcú szobrokat faragjanak, ahelyett, hogy a napenergia hasznosításáról gondolkodtak volna. De a képen azért látszik, Gyuri a gyermeklelkű nagyon örült, hogy ott lehetett.
A következő és egyben utolsó állomás a Nagy Kő Objektum volt, ami érdekes, meg nagy, de semmi több. Azért azt meg kell jegyezni, hogy kicsiny holland városunk, amiben lakunk, szépen fel volt jegyezve az építmény falára. Biztos azt is elfoglalták a fransziák, de mivel kevés a béka, visszavonultak. Itt egy kép is, de ez becsapós, nem a fal kicsi, hanem én vagyok nagy.
Voltunk még a Híres Örömlányos helyen is (itt is csináltunk képet, de az nem vállalható a nagyvilág előtt, úgyhogy az csak emeltdíjas sms fejében tekinthető meg), de szánalmas volt kívülről, ezért inkább hátat fordítottunk neki, ahogy Franciaország idennyelven nem beszélő furcsatestű embereitől. Hát ennyi volt.
Táplálkozás: 9 - Erre valóban nem lehet panasz. Ettünk itten kacsát, libát, csirkét, sertést, bárányt, marhát, talán patkányt is, bár ezt már sosem tudom meg. Hogy miért csak 9-est kap? Mert első este minősíthetetlen szendvicset adtak nekünk, darabját 10 euroért.
Pincérlányok: 7 - Mivel a legtöbb helyen pincérfiúk voltak, nehéz általános képet alkotni, de abban egyetértek Kedves György, hogy ezen a téren is rendben van ez a csigatömeggyilkoló nemzet. A baj csak az, hogy utolsó nap a pincérlány kisebb sokkot okozott nekünk a farmer fölött kilógó, kicsit sem lapos hasával, valamint a fogaival, melyeknek legalább fele épp kiment a reptérre a nagymamáért.
Mulatozás: 7 - Azért ez mégiscsak Párizs, ezért lehet itt sok emberrel ordenáré partit csapni. Persze nem azért mert szuperjó ez a hely, hanem mert a francia PR hihetetlen ügyes, és mindenki azt hiszi, hogy álleejtős ez a hely, közben meg nem. De épp ezért sok ember jön ide, s ha már itt van, akkor ereszd el a hajam. Van itt vörös szőnyeg, kaviár, pezsgő, de füstös pincék is találhatóak a repertoárban.
Hangulat: 6 - Engem nem fogott meg a hangulat, szerintem Gyurit se, csak sok volt neki az abszint. Bár, az igazat megvallva, hangulatos volt 45 percet várni a metróra a sztrájkok miatt...
Látnivalók: 10 - Rosszmájúságom ellenére el kell ismerni, hogy nevezetességekből nincs hiány, valamint az embereket is látni kell. A parkolási kultúrára érdemes odafigyleni, mint ahogy a megoldhatatlan dugók kialakításának képességére is, ugyanis ezek nagy erősségei eme sznob népnek.
Kocsmaindex: 5 - Na, szerintem ezen a tére van mit fejlődni, ha fel akarnak nőni a világ keletebbik feléhez kocsmázás terén. Egyrészt éjjel alig van ember az utcán, holott az a legjobb időpont részeg randalírozásra. Mindenhol csak kávézók, meg éttermek, sehol egy helyi kocsma, ami meg van, az hamar bezár.
Letelepedési index: 7.33 - Nem csalódtam, erre számítottam. Jó ez a város, mert a média felhypeolja, te meg jól odamész, kicsit húzod a szádat, de azért jól érzed magad és elversz egy csomó pénzt. Azért lakni soha nem mennék oda.Te se menj.
a ti véleményetek: