agymax

egyszer volt, hol nem volt, volt egy 5 napos hétvégém.

mit tesz az egyszerű ember ilyenkor, hát útrakel. randomcélpont kereső gépem bretagne-t dobta ki, amit úton odafelé módosítottunk, mivel az időjárás nem felelt meg igénytelen elvárásainknak. kitérő: nagy britannia franciául grande bretagne, tehát bretagne tartomány britanniát jelent. kérdés: mi volt előbb? a francia britannia vagy nagy-britannia? ugye, hogy ráérek? zurück: miután szemügyre vettünk néhány loire menti kastélyt és megnéztük orleáns-t (jeanne d'arc napok voltak éppen, micsoda meglepő fordulat...), éjfélre már hipp hopp la rochelle-be is értünk, ami az atlanti óceán partján fekvő kisváros (mindössze 900 km-t vezettünk le aznap).

nem válogattam, reggelire péksüti és eper a piacról, tízórai friss péksüti, ebéd péksüti és így tovább a vacsoráig. ebben jók a franciák.

la rochelle egyébként egy kifejezetten hangulatos kisváros, aligsznob emberekkel és szobrokkal, amik semmit sem ábrázolnak. két sziget is van itt, oléron nem túl menő, de ré-t érdemes megnézni, elég igényes és hangulatos ráadásul extrém méretű fagyit adnak. itt található az óceánon lévő erőd/börtön fort boyard is, ahol a rendkívül találó című fort boyard vetélkedő sorozatot forgatták. ez régen börtön volt, most meg semmi, de ezt nem néztük meg közelebbről.

viszont rámentünk a lényegre: cognac. maga a város nem egy nagy durranás, de a lakott terület szélén három gyár egymás mellett: hennessy, martell, rémy martin. hibátlan munkaerőpiac alkoholistáknak. mi a martellnek szavaztunk bizalmat, a képek alapján ez volt a legigényesebben kialakítva belülről. és hát nem csalódtunk. a pincében, ahol több millió liter konyak érett, igazi jó dohos alkoholszag volt. ezt zacskóznám és értékesíteném, tuti bestseller a dolgos hétköznapokra...

természetesen a végét vártam a legjobban: kostoló. hát ha már itt vagyunk játszunk nagyban: megkostóltam (jelentős felárért =) a top konyakukat, a l'or-t, amit kristályüvegben, 24 karátos arany kupakkal forgalmaznak, üvegje közel fél milla. a 2 cl-t kb negyed órát kortyolgatva rájöttem, hogy ez nem rossz, de maradok a whiskynél. ezt persze az idegenvezető csajnak nem mertem bevallani, mert megdobáltak volna csigával. szerencsénkre egy amerikai csoporthoz verődtünk, akik sík buták voltak, a legnagyobb meglepetés számukra az volt, hogy hogyan készül egy hordó... no komment, amerikában már biztos betiltották a discovery channel-t.

hátravolt még bordeaux, ami jó nagy, szép, és jó hosszú bevásárlóutcája van =) egészen érdekes szoborcsoport található a főtér közepén, egy hal-ló-sárkány lényekből álló perverzízlésű művész fantazmagóriája, amit valószínű úgy adott el a városnak, hogy: kitehetitek a meztelen nőt ábrázoló szobromat, ha melléteszitek a hallósárkányokat is. persze belemenetek, a meztelen nő jó biznisz. ez a sztori összepréselve, de nézzük a tényeket: dunántúl vs cognac...

táplálkozás - 8 ezt az egyértelmű 10-est sikerült egyetlen helynek 8-asra bombázni: a sült kacsához hasábburgonyát (sült krumpli =) adtak köretnek. ez kb olyan, mint kolbászhoz joghurt. de a francia pékségek utolérhetetlenek és a másik két étterem is igen jó volt. francia nyelvtudásom a kaják terén exponenciálisan növekszik minden utam során, azt hiszem nekem a francia nyelvet a larousse gastronomique-ból kellene megtanulnom...

pincérlányok - 7 a kezdeti elszomorító felhozatal után két találkozás is lendített az indexen: bordeux-ban igen sok takaros menyecske rohangál (főleg a bevásárlóutcán), talán külföldiek? =) aztán egy este beültünk egy kocsmába, ahol rengeteg vicces festmény és rajz volt a falakon. megtetszett néhány kép, hát megkérdeztük eladó-e. odahívták a "művésznőt", aki az egyik legaranyosabb ember, akivel valaha találkoztam. mini teljesen zavarba jött, hogy mi képet akarunk venni tőle, majd meghívott minket egy vacsorára... ő annyira beszélt angolul, mint mi franciául, de mivel tim burton a példaképe, gyorsan megtaláltuk a közös alaphangot. persze a hitchcock koktél és a konyak-schweppes helyi ötvözete is segített.

mulatozás - 6 lehetett volna jobb is, ha a programok nem csak a francia közönségnek szólnak, bár nem várom el, hogy angolul valaha is előadjanak egy performanszot franciaországban. épp emiatt az aktuális filmfesztivál kívül esett a befogadási tartományunkon, maradtunk hát a kocsmai zenekaroknál és a konyak alapú koktéloknál.

hangulat - 9 erre igazán nem lehet panasz ebben az országban, mindennek megvan a maga természetes hangulata, amire még nagyon ügyesen rájátszanak egy kicsit. magával ragadó, ahogy a pincérek akár 5 percig is folyamatosan beszélnek hozzád franciául, holott csak egy koktélt kértél angolul. minden olyan amilyennek lennie kell: a loire menti kastélyok mesebeliek, a kikötőváros nyers és üde, a milliomosok nyaralóhelye meg olyan sznob, hogy a boss a játszósruha. de ez így jó.

látnivalók - 10 van bőven. már csak a házak önmagukban megérnek egy utat, de a szőlővel teli domboldalak, a kastélyok, a tengerpart és a kikötők mind megérik a pénzt, amit megfigyeltem: a legegyszerűbb parasztháztól egészen a szuperpalotáig mindent chateau-nak hívnak, ott ez a menő, tanuld meg. kiejtésben kérd zsófi segítségét =)

kocsmaindex - 8 jó alapanyag = jó koktél. gyuri-féle ital-axióma. és ez bizony teljesül. hangulatos és elég pici helyek, szinte minden este valami élőzenével megspékelve. egy este éppen egy hajléktalan együttes játszott, mert egy hajléktalan barátjuknak szülinapja volt. így is lehet. meg úgy is, ahogy a nyugatin látod...

letelepedési index: 8 megfontolandó a helyváltoztatás. nincs balaton, de van atlanti óceán; nincs sopron, de van la rochelle; nincs visegrád, de van chateu de Chenonceau; nincs badacsony, de van bordeaux és cognac... kb egál. én még szétnézek pár helyen...