(Sompolyogva leül a billentyűzet elé, úgy tesz, mintha az 5 hónapos kihagyás meg sem történt volna.)
Szóval, hol is tartottam. Ja igen, igértem beszámolót dolgokról, utazásokról. Ez meg is fog valósulni nemsokára, de előbb következzen egy közelmúltbeli esemény, ami sokkolta a kis lelkemet.
Történt, hogy elmentünk focizni. Gyuri, Pendejo és én. Rúgdostuk a bőrt, passzolgattunk, majd felvetettem, mi lenne, ha játszanánk is valamit. Mivel erőkímélő üzemmódban voltam, ezért az egy az egy elleni játék nem jöhetett szóba. Maradtunk inkább a picsázásnál.
Mi is az a picsázás, kérdezhetnénk. Nos, itt mindig valaki áll a kapuban. A többi nem kapuban álló ember célja a gólszerzés. 1 gól 1 pontot ér. Ha a kapusnak összegyűlik a 11 pont, akkor kénytelen a gólvonalon megfordulni, lehajolni. A többiek pedig 7 méterről megpróbálják a labdával eltalálni, fejenként egyszer próbálkozhatnak. Természetesen sok más szabály is van. Mindenki csak 2-szer érhet a labdához, lőni csak első érintésből lehet. (A kapus bármennyiszer hozzáérhet a labdához, lévén a célja a labda megszerzése.) Ha valaki többször ér hozzá, akkor ő lesz a kapus. Ha valaki mellélövi, vagy lövését a kapus megfogja, akkor ő lesz az új kapus. Ilyenkor, aki a kapuban állt, az kijöhet, és megegyezés kérdése, hogy ilyenkor a pontjai nullázódnak, vagy megmaradnak, s ha esetleg újra kapuba kerül, akkor onnan folytatódhat a számolás. 1 gól, 1pont. Igen ám, de ha a gól kötényben megy be, esetleg kapufáról, vagy fejes után születik, akkor 2 pontot ér, s ha ezek kombinációja, akkor a pontok is összeadódnak.
Szóval elkezdtünk játszani. Pendejo és én voltunk kint, Gyurika a kapuban. Belőttünk egy gólt. Majd egy köténygólt. Aztán Pendejo 3-szor ért a labdába, így ő lett a kapus, Gyurika kijöhetett - 3 pontja volt már, ugye egy sima gól és egy kötény ami kettőt ér. És ez így ment tovább. Pendejo is gyűjtögette a pontokat. Én is.
Aztán már kezdtük megunni, hangoztattuk, hogy ideje lenne hazamenni, ekkor a pontfelosztás így állt: Gyuri 7 pont, Pendejo 4 pont, Lali 2 pont. Ezért is hatott meglepetésszerűen, hogy a Gyuri mindenáron maradni akart, hisz ő állt a legszarabbul, ha összeszed még 4 pontot, akkor megpicsázzuk. Addig-addig erősködött, míg kötélnek álltunk, s folytattuk a játékot.
Ahogy az lenni szokott, természetesen Gyurika bekapta a maradék 4 pontját. Éljen, akkor most megpicsázzuk. Jelzem, nehéz eltalálni 7 méterről valaki hátsó felét, főleg, ha a gyermektestű emberről van szó. Meg hát, Pendejo egy egyeneset sem tud rúgni a labdába, ergo Gyurikának semmi félnivalója nem volt. És mégis...
És mégis...fogta magát, átvette a cipőjét és elindult a kocsi felé...
Mi pedig csak döbbenten álltunk. Ilyen utoljára az oviban történt. Ez van, csalódásokból áll az élet. De kárpótlásul álljon itt egy kép egy alternatív univerzumból, ahol a történelem folyása más mederben halad.
a ti véleményetek: