Ma repülőre kellett ülnöm megint. Most épp Ferihegyről iparkodtam a Schiphol-ra. Aki nem tudja az melyik reptér, annak ajánlom a Google-t. Nagyon hasznos.

Szóval. Okosan, mint modern ember, a Quick check-in rendszert használtam, fél perc alatt végeztem, aztán odasétáltam a Baggage drop-off asztalkához, újabb fél perc, s már kész is voltam. Örülhetünk, hogy végre itthon is bevezetésre került ez a rendszer, az már más kérdés, hogy a magyar emberek 90%-a, nem ért semmihez, amin 1 gombnál több van, ezért sorban áll inkább fél órát. Tényleg hihetetlen, a quick check-in-nél senki, a sima check-in-nél pedig 50-en. Mielőtt le akarnátok távtépni a testrészeimet, az az 50 ember is a Malév Amszterdam-ba tartó járatára várt. Very okos. Sebaj, mert így legalább simán kiválaszthatom a helyem a gépen, és nem kell pacalpörköltfoltos ingű malacfejű emberek közé préselődnöm. Tényleg jó dolog látni, amikor a 150 férőhelyes gépen az 50 ember eloszlása a következő: 49 ember az első 10 sorban, Lali pedig egyedül a 20. sorban, a környéken egy lélek sem. Komolyan, minek panaszkodom, hogy a izzadt testű, 40 táskával utazó lények inkább sorban állnak, egymás hegyén-hátán ülnek, mintsem használnák a Quick check-in-t.

A másik, ami kiveri nálam a biztosítékot, amikor a 30 kilós, teletömött csomagokat a fedélzetre hozzák fel, fejenként 3-at. Aztán próbálják bepréselni a csomagtartóba... "Tibi, nyomjad már beljebb a zacskót, mert kiesik a töltöttkáposzta!" Hihetetlen. Most komolyan, manapság egy nagyobb reptéren, leszállás után, mire odaérsz a csomagkiadó részre, már ott pörögnek a bőröndök a szalagon.

Ami persze a leginkább jellemző, az még mindig a szokásos tolakodás. Könyörgöm, ez egy repülő. Nem fog itthagyni. Mindenki fel fog szállni, mindenkinek saját helye van. Mi a faszért kell egy kövér embernek feltolakodnia elsőként, ha úgyis az 5. sorban ül, a legszélén? Élvezi, hogy a többi ember aki hátrébb ül, az arra vár, hogy a csomagtengerét elhelyezze, valamint magát is belepréselje az ülésbe? Aztán persze rajta kell keresztülmásznia a másik kettőnek, akik az ablaknál és mellette ülnek. Kész. Ezt kéne inkább országimázs videókba pakolni.

Szóval továbbra is tarom a véleményem, hogy a nagy magyar átlagnak nem való a modern kor.