Annak érdekében csatlakozom most Gyurihoz, hogy megmentsük a világot a válságtól és annak következményeitől. Nehogy már rablóhordák marcangolják szét a Tesco-t.
Ezért most a fülembe raktam a fülhallgatót (pedig nem is a fülemet hallgatom vele, erről is lehetne egy értekezést írni), hogy kizárjam a kedves és mélyen tisztelt kollégáim zaját.
Történt tegnap, hogy testgyakorlásként elmentünk squasholni. Gyengébbek kedvéért, ez olyan mint a faltenisz, és brókerönéletrajzokba kell beleírni, mint hobbit. (Értsd: hobbi, nem pedig szőrös talpú, új-zélandi lénycsoport.) Egész jól elvoltunk, eléggé elfáradtam, tulajdonképpen 10 perc után már a fülemen vettem a levegőt, de jól álcáztam, hogy majdnem elájulok.
Egy történelmi tényt fel kell még elevenítenem, mert szorosan kötődik Gyuri bénaságához: Első alkalommal, amikor squasholtunk, akkor sajnos Gyuri a labda elé állt és lett kis piros folt a hátán, aztán meg a lábán. Szóval, mostanra kialakult benne egy ösztön, hogy félreugorjon, ha hozzám kerül a labda.
Tegnap hasonló helyzetben, megpróbált egy alföldi kurjantással elugrani a labda útjából, de mindezt olyan hatékonysággal tette, hogy a végtagjai felett elvesztette az irányítást és felnyársalódott a saját ütőjére. Mellkastáji fájdalmához egy harmadik mellbimbó kialakulása csatlakozott. Valószínűleg nem tört el a bordája, de kezdeményezni kell a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál, hogy a squashot tegyék át a szabadidős sport kategóriából az extrémbe.
Íme egy kép, ami megpróbálkozik a rekonstruálással:
a ti véleményetek: