agymax

igazából azért nem írtunk, mert a lustaság bronzszobrához ültünk modellt lalival az elmúlt hetekben. de nem tetszett a végeredmény, ezért beolvasztattuk. nem sok érdekes dolog történt az elmúlt időszakban, hétköznapi dolgok: dolgoztunk, utaztunk, macskákat erőszakoltunk teliholdkor. a múlt heti svájci útról majd készítek ajánlót, de az a hely, ahol most tespedek még ennyit sem érdemel: a semmi közepe délnyugat-angliában. south molton, keresd csak meg és ámulj el, hogy vannak kisebb települések, mint újlengyel... innen a reptérre eljutni vonattal 4 óra, busszal 5 és fél, kocsival 1. csak nincs kocsim. mindegy majd taxizom holnap és ráfogom a nyuszira. a szállodában (egy szálloda van a faluban) tök egyedül vagyok és a falak telle vannak tehenekről készült festményekkel. b-kategóriás horror. mondjuk ezzel a munkával eljutok olyan helyekre, ahova a büdös életben sem szeretnék eljutni.

ja, a mai ügyfél: 50 körüli, angol, hatalmas amerikai kocsival megérkezik; késve. beindította reggel a kocsit, kiszállt, lemosta a szélvédőt, egyben kizárta magát a kocsiból. profi. 3 óra késéssel érkezik, halálfejes pecsétgyűrű, biciklilánc karkötőként, gatya szigorúan köldök fölé felhúzva, ing mell alá kigombolva. beszélgetünk ki hova megy nyaralni: emberünk dél-afrikába megy vadászni, mert ott még nem volt. hm, érdekes személyiség, kár, hogy szófosással párosul. gyuri spontán emberismereti kalauzában a "kedélyes, lázadó személyiség egy kis spontán gyilkolási vággyal fűszerezve" címkét kapja. mondjuk még mindig barátságosabb, mint a múltkori menedzser, aki évekig angol rögbijátékos volt, az orra már homorú, az alkarja meg csak árnyalatnyit vastagabb, mint a combom... de őt a blogon sem merem kritizálni, mert ettől még chuck norris sem véd meg.