agymax

Ki lett jól találva, hogy a jubileum alkalmával keményen aktivizáljuk magunkat és kicsit megdobjuk karakterszámlálót, hogy legyen mit olvasnotok és szidnotok. Mindketten feltettünk egymásnak 10 kérdést és azokat kell megválaszolni. Következzem most a Gyuri kérdéscsokra, amit hozzám intézett.

Gyuri: Úgy érzed az ELTE prog. mat. múlt segített az internetes karrieredben?

Lali: Ez egy nagyon jó kérdés. Van akinek bejön a progmat, van akinek nem. Van akinek jó véleménye van róla, van akinek nem. Tizenéves fejjel arra gondoltam, milyen király lenne játékokat csinálni, ezért jelentkeztem az ELTE-re. Nos, pár év után most kijelenthetem: Ha játékot akartok csinálni, akkor ne menjetek progmatra. Ha elvégzitek akkor lehettek akár rendszergazdák, esetleg OTP adminisztrációs programot kódolhattok napi 10 órát. Az igazán szerencsések akár mehetnek jobb helyekre is. 400-ból 2-3 darab ember. Hajrá! Én úgy éreztem, meghúzom a határvonalat, és nem válok zsíroshajú pizzazabálóvá, hanem máshol keresem a boldogulást. Persze a diplomáért még visszamegyek, de aktívan nem szeretnék programozással foglalkozni. Ja, hogy a kérdés nem ez volt? Hát, a blog design kialakításnál segített, amikor CSS-ben kellett bohóckodni.

Kéremszépen, ezt is megértük. Ez a századik bejegyzés lenne, ha Gyurika nem gerillázza be színtévesztős elméletét ilyen gyorsan. Csekély 15 hónap kellett ehhez a százhoz. (Eredeti tervek szerint 4 hónap alatt kellett volna ennyit írni.) Mondhatjuk, hogy meglett volna 1 év alatt is, de a blogátalakítás és arculatváltás miatt pár kompromittáló régebbi bejegyzést törölni kellet. (Hiába keresitek Google cache-ben, beszéltem a srácokkal és levették az adatbázisukból, hiába, nyugaton még mindig félnek a magyarok nyilaitól.)

ma ismét egy sokak számára felfoghatatlan témát érintünk. történt a mai napon, hogy elindultam vásárolni antwerpenbe  -mert ugye itt a tél, pingvinek az ablak alatt, én meg mindig elhagyom a kardigánjaimat- szükségem volt pár pulcsira. vettem is gyorsan két kék pulcsit meg egy kék kardigánt, nagy az öröm az idei bevásárlás is letudva. a kék ugye mindenhez jó, nem kell gondolkodni reggelente, kék azt' kész. na, hát a lelkesedésem addig tartott, amíg megmutattam a kapitalizmus által rámkényszerített termékeket lakótársamnak, aki közölte, hogy a két kék pulcsi lila, a kék kardigán meg fekete... hol rontottam el? elrontottam egyáltalán? erre keresünk választ.

Annak érdekében csatlakozom most Gyurihoz, hogy megmentsük a világot a válságtól és annak következményeitől. Nehogy már rablóhordák marcangolják szét a Tesco-t.

Ezért most a fülembe raktam a fülhallgatót (pedig nem is a fülemet hallgatom vele, erről is lehetne egy értekezést írni), hogy kizárjam a kedves és mélyen tisztelt kollégáim zaját.

a világgazdasági válság gyötrelmes hulláma elérte kis blogunkat is. persze mi lalival sokkal előbb tudtuk, hogy mi fog történni, mint a kis izzadthónaljú ingben szaladgáló brókergyerekek. éppen ezért egy ideje nem írtunk új bejegyzést, mert tudtuk, hogy nézettségünk visszaesik a válság hatására, ugyanis mindenki a gazdasági cikkeket fogja olvasni a blog helyett. de hogy pozitív hatást fejtsünk ki az internetre és közvetve a globális tőkepiacra, bízva a növekedésben és a válság konszolidációjában, publikálunk két cikket... ezáltal mindenki ezeket olvassa, a gazdasági cikkek iránti érdeklődés visszaesik, az emberek vidámabbak és fogyasztáscentrikusabbak lesznek és a kölcsönspirál mehet tovább... ha az értelmi fogyatékos tőzsdei csinovnyikokra bíznánk magunkat, könnyen elhúzódhatna a válság, ezért lalival saját (és a ti) sorsunkat kezünkbe véve megmentjük a világot. nem kell hálálkodni, tudjátok ti is, hogy a jó szívünk visz a sírba...

Úgy döntöttem, ma befejezem önkéntes hallgatásomat. Pedig megfogadtam, addig nem írok ide, amig Gyuri izmosra nem gyúrja magát. De most már belátom, az sosem fog megtörténni.

Valamelyik nap deja vu-m volt. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért van az embereknek deja vu-jük és három elméletet is felállítottam rá. Ebből most már csak 1-re emlékszem, úgyhogy azt leírom, aztán mire a végére érek, lehet eszembe jut a többi is.

igazából azért nem írtunk, mert a lustaság bronzszobrához ültünk modellt lalival az elmúlt hetekben. de nem tetszett a végeredmény, ezért beolvasztattuk. nem sok érdekes dolog történt az elmúlt időszakban, hétköznapi dolgok: dolgoztunk, utaztunk, macskákat erőszakoltunk teliholdkor. a múlt heti svájci útról majd készítek ajánlót, de az a hely, ahol most tespedek még ennyit sem érdemel: a semmi közepe délnyugat-angliában. south molton, keresd csak meg és ámulj el, hogy vannak kisebb települések, mint újlengyel... innen a reptérre eljutni vonattal 4 óra, busszal 5 és fél, kocsival 1. csak nincs kocsim. mindegy majd taxizom holnap és ráfogom a nyuszira. a szállodában (egy szálloda van a faluban) tök egyedül vagyok és a falak telle vannak tehenekről készült festményekkel. b-kategóriás horror. mondjuk ezzel a munkával eljutok olyan helyekre, ahova a büdös életben sem szeretnék eljutni.

mindig nekikezdek az indiai posztnak, de mivel igen hosszú, inkább másról mesélek nektek. ez rossz szokás. ha valamit elkezdek, be is kellene fejeznem. úgyhogy most itt egy lakótelep választási körkép stockholmról... sokáig foglalkoztattak ezek az északi országok, amelyek jómódban élnek, gondnélküli félhippik a rénszarvasok földjén. aztán sokáig nem foglalkoztattak. de végül elmentem és jól megnéztem magamnak stockholmot és környezetét, mert a kedves olvasóközönség már új tájakra szomjazott.

nos, gyanútlan vásárlás közben akadtam erre az érdekes termékre itt, a holland törökök földjén. azt hiszem nem szorul magyarázatra, hogy a magyar piacra miért nem tört be a kukident. rengeteg szánalmas poénra ad lehetőséget a termék, de mi nem csapunk le az ilyen magától értetődő humormorzsákra, így a fantáziátokra bízzuk hogyan képzelitek el a kukident szabályos használatát, illetve előállításának körülményeit.

Nos, élelmesebb olvasóink észrevehették, hogy design váltás történt kedvenc blogjukon. Nem ment minden nehézség nélkül. Ha valaki tudja, hogy kell a két post közötti távolságot csökkenteni, akkor az ossza meg velünk és jutalomban részesítjük. Tessék persze örülni, nagyobb lett a betűméret, szélesebbek a post-ok, a háttér meg már nem mardossa vörösre a szemgolyótokat. Valamint végre elkészült a logo is. Látjátok, a Ti véleményetek (is) számít.

Nehéz és izzadtságszagú munkával megformáztam az összes korábbi bejegyzést is. Most már mindegyik látszik, a képek nagyjából a helyükön vannak és nincsenek pirossal írt post-ok. Lehet lesznek még kisebb változtatások, de azokat nagyon óvatosan csináljuk, hogy a szemeteknek kellemes legyen.

Tulajdonképpen arra jutottam, hogy meg sem érdemlitek. Nem írtok kommentet. Pedig látom ám, hogy 30-40-en nézitek átlagosan naponta a blog-ot. Rosszak vagytok. Nem levelet kell írni a szerzőknek, ha valami tetszik/ nem tetszik, hanem tessék kommentelni. Álnevet is lehet használni, de úgyis rájövünk ki vagy és küldjük lángszórós krisnásokat.

A Szerzők. Az alábbi arcok kergessenek rémálmaitokban.

Annak alkalmából vetem monitorra ezen sorokat a termékbemutató rovat foyltatásaként, hogy megjelent két amerikai munkatárs a közvetlen munkakörnyezetünkben. Ez még nem is lenne téma, ha egyszerű normális emberekről lenne szó. Természetesen nem így van, hisz valahogy körülöttünk összpontosul a világegyetem, és a legkülönfélébb dolgok, tárgyak, emberek jelennek meg.

Az első képződmény a Green Beret névre hallgat. (Aki nem tudja ez mit jelent, annak irány a szotar.sztaki.hu, ez is nagyon hasznos kis dolog. Ha ott nincs, akkor Wikipedia.org, ne legyetek már bénák.) Szóval emberünk a messzi Texas-ból érkezett hozzánk, az önéletrajzában katonai szolgálat áll. Ezt alátámasztja, hogy kezén nagyon helyre kis tetoválást visel, nem mertük közelről megnézni.

Jellegzetessége: Hajlamos a vevővel érzékeltetni, hogy ha ellenkezik, akkor átrántja a telefonon és a csonkolt testjének részeit fogja tapétaként használni az irodában.

A második embercsökevény még érdekesebb, hiszen beszélő nevet aggattunk rá. Ő a Turhás ember. Ezt a nevet, meglepő módon, arról kapta, hogy három percenként jól felszívja a légnyílásaiból a váladékot, aztán. Aztán nem tudjuk mi történik, mert nem hallunk semmit, csak az újabb három perc múlva esedékes szívóhangot. Több elmélet látott napvilágot: Lenyeli jól. Gyűjti estig. Párhuzamos dimenzió nyílik a torkából a Star Wars univerzumba, így születik meg Jabba.

Jellegzetessége: A fentiek mellett van még egy erőssége, ez pedig nem más, mint a testfelépítése. Társaságban ugyan ruhát hord, de így nézhet ki amikor egyedül van:

Közben eszembe jutott, hogy miért telik mostanában lassan az idő itt a munkahelyen. Ez az ember annyira kövér, akkora a tömege, hogy a tömegvonzása meggörbíti a tér időt, és ezzel lassítja az idő múlását. Einstein örült volna egy ilyen kisérleti alanynak.

Ilyen ez a munkahely.

Ma repülőre kellett ülnöm megint. Most épp Ferihegyről iparkodtam a Schiphol-ra. Aki nem tudja az melyik reptér, annak ajánlom a Google-t. Nagyon hasznos.

Szóval. Okosan, mint modern ember, a Quick check-in rendszert használtam, fél perc alatt végeztem, aztán odasétáltam a Baggage drop-off asztalkához, újabb fél perc, s már kész is voltam. Örülhetünk, hogy végre itthon is bevezetésre került ez a rendszer, az már más kérdés, hogy a magyar emberek 90%-a, nem ért semmihez, amin 1 gombnál több van, ezért sorban áll inkább fél órát. Tényleg hihetetlen, a quick check-in-nél senki, a sima check-in-nél pedig 50-en. Mielőtt le akarnátok távtépni a testrészeimet, az az 50 ember is a Malév Amszterdam-ba tartó járatára várt. Very okos. Sebaj, mert így legalább simán kiválaszthatom a helyem a gépen, és nem kell pacalpörköltfoltos ingű malacfejű emberek közé préselődnöm. Tényleg jó dolog látni, amikor a 150 férőhelyes gépen az 50 ember eloszlása a következő: 49 ember az első 10 sorban, Lali pedig egyedül a 20. sorban, a környéken egy lélek sem. Komolyan, minek panaszkodom, hogy a izzadt testű, 40 táskával utazó lények inkább sorban állnak, egymás hegyén-hátán ülnek, mintsem használnák a Quick check-in-t.

A másik, ami kiveri nálam a biztosítékot, amikor a 30 kilós, teletömött csomagokat a fedélzetre hozzák fel, fejenként 3-at. Aztán próbálják bepréselni a csomagtartóba... "Tibi, nyomjad már beljebb a zacskót, mert kiesik a töltöttkáposzta!" Hihetetlen. Most komolyan, manapság egy nagyobb reptéren, leszállás után, mire odaérsz a csomagkiadó részre, már ott pörögnek a bőröndök a szalagon.

Ami persze a leginkább jellemző, az még mindig a szokásos tolakodás. Könyörgöm, ez egy repülő. Nem fog itthagyni. Mindenki fel fog szállni, mindenkinek saját helye van. Mi a faszért kell egy kövér embernek feltolakodnia elsőként, ha úgyis az 5. sorban ül, a legszélén? Élvezi, hogy a többi ember aki hátrébb ül, az arra vár, hogy a csomagtengerét elhelyezze, valamint magát is belepréselje az ülésbe? Aztán persze rajta kell keresztülmásznia a másik kettőnek, akik az ablaknál és mellette ülnek. Kész. Ezt kéne inkább országimázs videókba pakolni.

Szóval továbbra is tarom a véleményem, hogy a nagy magyar átlagnak nem való a modern kor.

már a címből is sejthető, hogy itt valami természetfeletti történetről lesz szó. a tegnap este tudatosította bennem végleg az eddig is egyre csak burjánzó érzést: mihamarabb el kell hagynom hollandiát. hát íme a szívszorító történet...

egy napon mikor lali fiúnak semmi dolga nem akadt,

eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat;

odaszólt hát gyurikának van egy nagy nagy ötletem:

tomboljuk mi együtt egyet a metallica koncerten...

a válasz egyértelmű volt: megyünk. kicsit utánajártunk és kiderült, hogy ez tulajdonképpen nem egy koncert, hanem fesztivál. mégpedig hollandia legnagyobb nyári fesztiválja, a pinkpop. egészen belelkesültem, ez már magyarázat volt a 70 euró feletti jegyárra. végre egy jót mulatunk hajnalig és nem a holland lakodalmas tánczenére, hanem egy fesztiválon biztosan lesz rocksátor, ilyesmi. egy eltévedt fiú gondolatai voltak ezek...

természetesen a nagy banzáj reggelén ömlött az eső, hideg volt és minden, ami ahhoz kell, hogy otthon maradj. az is tipikus, hogy az elmúlt fél évben először van telefon konferenciám az ügyféllel PÉNTEK este 5-6ig, nehogy már időben kiérjek. sebaj, megérkeztünk, fél óra alatt találtunk is parkolóhelyet, akkor most aztán iszunk és rázzuk a fejünket metál icára... és nem. már az gyanús volt, hogy a parkoló és a fesztivál közti úton napszemüveget árultak, gagyi pólót, hot dogot, almalevet és kólát. egészen falusi búcsú hangulatom lett, aztán arcon csaptam magam, hogy mégis csak egy rock koncertre váltottunk jegyet. megérkeztünk éppen kezdésre, 9kor indult a zenebona, az egyetlen (egyetlen, tehát 1 darab) kocsma előtt 47 perces sor, inkább irány a tömeg, tomboljunk aztán utána iszunk majd. nos, az egyetlen, amire nem lehet panasz az a zene volt, hozták a várható színvonalat... megjegyzem, bár szil kolléga előre figyelmeztetett, váratlanul ért, hogy teljesen idiótának néztek amiért ráztam a fejem. itt az a menő minnél egyenesebben tudsz vigyázban állni egész koncert alatt. hm, egészségükre. a koncert vége felé kezdtek betörni, néhányan még fel is ugrottak, bár ez csak a legutolsó szám idején következett be. és akkor vége lett. nem csak a koncertnek, a fesztiválnak is. vége. este 11kor. finito. gyurika értetlen arccal meredt a világba, mikor minden racionális érvrendszer ellenére a kb 15ezer ember birkaként egyszerre megindult a kijáratok felé. vége lett. mondom lalinak: nem lehet vége, eze gy fesztivál, most melegedtünk bele, menjünk igyunk egyet aztán rocksátor hajnalig. gyurika térjél már észre bazmeg, itt nincs rocksátor. VÉGE VAN! mintha egy kést döftek volna a szívembe. droidként, üveges szemekkel ballagtam a szánalomra méltó, ocsmány tömeggel. vége lett. este 11kor. és mindenki szépen hazament... még nem ocsúdtam fel most sem teljesen, kissé sokkos állapotban vagyok.

szóval ezek után konklúzióként nem csodálkozom, hogy európa legjobb fesztiválja a sziget, hiszen az 0-24. de legalábbis nem 18-23. szánalom. ez hollandia legnagyobb fesztiválja... milyen lehet a többi? azt hiszem ez az unalmas és hátrányos helyzetű ország végleg egy életre megutáltatta magát részemről.

lábjegyzet: egyik indiai kollégánk is hozzánk verődött, gondoltam ha 73 eurót áldoz egy jegyre, tudja, hogy mit néz meg. nem így történt. a negyedik szám után odafordult és megkérdezte: mi a neve ennek a bandának? hát így. ez a laza...

szeretünk sziget.

méghogy unalmas bergen op zoom... ez a sztori épp egy órája esett meg velem, mint szenvedő alannyal, ki pokol tüzén fog égni tettei súlyossága miatt. nade kezdjük a kronológiai folyamat elején...

elmentünk focizni latin csatár pendejoval, de lusta lajos nélkül. miután végeztünk elindultunk haza, én stoplisban, labdával a kezemben. már majdnem otthon vagyok, mikoris át kell hágnom egy úttesten. vagyok annyira jó fej, hogy elsétálok a zebrához, annyira viszont nem, hogy megvárjam amíg zöldre vált, ugyanis 10 km-es körzetben nincs mozgó jármű. átbandukolok a túloldalra, mikoris szirénát hallok, egy parkoló rendőrfurgon 20 méteren felgyorsít 85-re, majd satufékkel megáll előttem. esküszöm fogalmam sem volt mi ez, de tetszett, végre valami akció. kiugrik az egyik rendőr és steven segal nézéssel elkezd hollandul beszélni. lenyomtam a késztetést, hogy kiröhögjem és csak annyit mondtam, hogy én nem tudok hollandul, ő tud-e angolul.

tudott, és közölte, hogy hatalmas szabálysértést követtem el, a legsúlyosabbat európában (ezt így mondta a hülyéje...). na mondom és mi volna az? végig azt hittem, hogy az a baj, hogy stoplisban koptatom a járdát. ön átment a piroson! hmm, igen, mivel sehol egy árva mozgó test nem közeledett felém és egy egysávos úton 3 lépésből átértem. nem, nem, ilyet nem lehet. most azonnal megbüntetnek 45 euróra vagy bevisznek az örsre. na itt már éreztem, hogy az egész csak amiatt van, hogy a frissen borotvált emberek országában én már megint 3 hetes szakállal élek. ha lett volna elég tököm, azt mondom, hogy oké, zárjanak be, amiért átmentem gyalog a piroson =) persze nem volt, úgyhogy mondtam oké, itt lakom 2 sarokra, ott a pénztárcám. jó, akkor szálljak be a furgonba és ők elvisznek, nehogy elfussak (stoplisban, járdán, labdával a kezemben). jó, még sosem ültem rendőrautóban, főleg nem a rácsos részen, ki kell próbálni.

elvittek a lakáshoz, természetesen ilyenkor az összes szomszéd törvényszerűleg otthon van és jól megnéz magának. nem volt csak 30 euro kézpénzem, megkérdeztem kártya jó lesz-e? nem, semmiképp, akkor elvisznek automatához. ám legyen. itt jegyezném meg, hogy miközben mentünk átmentek egy fix piroson. nem akkor váltott, fixen piros volt. oké. kiveszek 50 eurót, mire robocop pajtás: csak 45-öt fogadunk el, nincs visszajárónk. és mondom ezt nem lehetett volna pont 10 másodperccel előbb mondani? ja de, bocs. oké, kártya ismét be, 45 euró. az nincs, a gépből kifogyott az 5 eurós. na mondom, fogjátok az 50 eurót, aztán hagyjuk egymást, erre tényleg nincs időm. micsoda?? azt nem lehet. de mondom senki nem tudja meg, nem kell jegyzőkönyv, csak menjenek a halál faszára már. nem nem, be kell vinniük az örsre, ott van apró. na ezen a pontom küldtem el őket hangosan, magyarul a jó kurva anyjukba. beülünk a gépbe, és áthajtunk egymás után 2 piroson. na ezt már nem bírtam szó nélkül, mondom ez nem piros volt? nekik lehet, van rá engedélyük. ja az más. és mondom ilyenkor nem kellene bekapcsolni a szirénát, mielőtt áthajtanak a forgalomban egy piros lámpán? nem, nekik ehhez joguk van. hát akkor pörögjetek apátok faszán.

örsön elveszik a pénzt, kapok nyugtát, elköszönnek. mondom most jönne az a rész, hogy visszavisznek oda, ahol felvettek, mert nincs sok kedvem izzadtan, stoplisban átgyalogolni a fél városon. ja, hát azt nem lehet, jelentést kell írniuk. halleluja, itt is izgalmas az élet, egy piroson átgyaloglás 8 órás munkát ad 2 embernek.

így hát a világ újra megmenekült, hála a pindúr pandúroknak...